Na és akkor most ezt írjátok le ötvenszer. Hogy miért? Mert egy szlovák iskolában ne beszélgess magyarul. Diszkrimináció? Fegyelem? Megkülönböztetés vagy csak a szabályok betartása? A tanítónő nem indokolta büntetését, a dunaszerdahelyi iskola magyar ajkú diákjai viszont körmölték: Az iskolában nem beszélünk magyarul.

Hoffmann Rózsa is, akár csak a szentgáli általános iskola, arra buzdítja a tanulókat, hogy uzsonnapénzük egy részét ajánlják fel a devecseri diákok megsegítésére. A Szentgáliak eddig 73 ezer forintot gyűjtöttek össze, miután az intézmény diákönkormányzata elindította a Mondj le egy csokiról vagy chips-ről akcióját. A devecseri diákoknak még 2-3 hétig kell ingázniuk, így a párszáz forintos segítség is nagy könnyebbséget jelenthet mindennapjaikban.

A devecseri diákokban és a miskolci hallgatókban az a közös, hogy egyaránt hülyének nézik őket. Devecserről – miután az iskola iszap alatt/után van – a szomszédos Somlószőlősre kell iskolába járniuk a tanulóknak, viszont aki szerdától nem megy be, annak igazolatlant adnak. Közben Miskolcon beállt a fagy, ezért nem tanítanak, de pótolniuk természetesen a hallgatóknak kell majd a hiányzást.

Budapest és Bukarest, ordítjuk vörös képpel: az egyik magyar a másik román. Ám különbség nincs túl sok, ha az iskolai agresszióról beszélünk. Márpedig a romániai iskolákban tízből hét diák fél a társaitól - derült ki az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb, 37 országot érintő felméréséből. Mellette egy másik hír, immár magyar: nagymamával verekedtek a diákok. Isten hozott Kelet-Európában.

Az elmúlt hónapokban kapták fel a témát, akkor még szó nélkül hagytuk, egyes orgánumok azonban még mindig a tanárok illegális bizniszeiről cikkeznek. Mert csámcsogni jó, főleg akkor, ha a pedagógus végzi a munkáját - annyiért, amennyiért, ebbe ne menjünk bele - és összehozza a diákok sítáborát, nyaralását, nyári táborát. Persze van olyan idióta, aki úgy gondolja, ebből gazdagodnak meg a pedagógusok, és járnak mercivel tanítani…

Levélírónkat hitegették, aztán kiderült, hogy inkább csalogatták, majd legszívesebben csőbe húzták volna, és nem kevés pénzzel lehúzták volna. De nem ment bele, hogy csak úgy Hűbele Balázs módjára elkezdjen egy képzést. Pedig Ő csak angol szakos tanító diplomáját szerette volna felturbózni kicsit. De folyton folyvást gátakba ütközött: a történet eljutott arra a pontra, amikor irreális számok jönnek be a képbe, 3 félév háromszázezerért.

Levélírónkat hitegették, aztán kiderült, hogy inkább csalogatták, majd legszívesebben csőbe húzták volna, és nem kevés pénzzel lehúzták volna. De nem ment bele, hogy csak úgy Hűbele Balázs módjára elkezdjen egy képzést. Pedig Ő csak angol szakos tanító diplomáját szerette volna felturbózni. De folyton folyvást gátakba ütközött: bár a jelentkezési határidő is lejárt, még mindig nem volt kezében kézzel fogható információ. Csak arról tájékoztatták, hogy indul a képzés.

Levélírónkat hitegették, aztán kiderült, hogy inkább csalogatták, majd legszívesebben csőbe húzták volna, és nem kevés pénzzel lehúzták volna. De nem ment bele, hogy csak úgy Hűbele Balázs módjára elkezdjen egy képzést. Pedig Ő csak angol szakos tanító diplomáját szerette volna felturbózni. De folyton folyvást gátakba ütközött: a magyar felsőoktatás első körben máris kétszázezret akart a nyakába akasztani.

Folytatásos történet! (a levélben szereplő személy- és intézménynevek kitaláltak - levélírónk kérésére)

Még vége sincs a szeptembernek, s máris van olyan diák, aki teljesítette az ötven igazolatlan hiányzást. Eddig vállat vonhatott, most azonban beintenek neki, s büntetésből családja nem kapja meg családi pótlékot. A törvénymódosítás alig lépett életbe, máris alkalmazni kell, pedig a megvonás elég komoly, első körben ugyanis három hónapra szól.

Ezt a kegyetlen dolgot persze hol máshol, mint az Egyesült Államokban merték megtenni. Nem tököltek az egyik egyetemen és letiltották az Arcbúkot, persze nem bántásból. Kísérletileg akarják felhívni a hallgatók figyelmét az internetes közösségi oldal mindent elárasztó, időt rabló hatására. Az ötlet király, persze a hazai körülmények között inkább arra volna jó, hogy a pattanásos képű tinik olykor az órára is figyeljenek, és ne csak az arckönyvet bújják.

Egy felmérés szerint minden ötödik magyar frissdiplomás az ország elhagyását tervezi, de a középiskolások 30 százaléka is inkább külföldre menne. Az okot talán nem is kell túlmagyarázni, reménytelennek látják hazai jövőjüket. Míg egyesek a mielőbbi megoldást kutatják, addig mások csak az életkorral járó álmoknak titulálják azokat. De mi lesz, ha a fiatalok hiányában Magyarország 2025-re egyik napról a másikra öregszik meg?

Nincs is szebb látvány annál, mikor fiatalokat lát sportolni az ember, hiszen mégis adnak az egészségükre. A gyönyör tetőzése pedig, amikor a modern technika keveredik eme ősi hagyománnyal, és fiatalok százai szaladnak hónuk alatt számítógépükkel, laptopjukkal. Ám mielőtt azt hinnénk, hogy valami új sportág ütötte fel a fejét: a szomorú igazság csupán annyi, hogy a rend őrei szoftver razziát tartottak (volna) a veszprémi kollégiumban.

Jó kis hagyomány az, amikor az általános iskolás a nap végén rácsimpaszkodik az anyjára, apjára, hogy ha holnap nem viszem az osztálypénzt, még az is lehet, hogy büntetésből felelek. Az meg összeszorított foggal nyúl a zsebébe, és kicsengeti a középiskolában már 20-30 ezer forintra is ugró összeget. Persze nem a feleléstől félti kölkét, hanem saját magát az adósok listájától.

Mind Optimus Fővezér, mind az optimista tenni akarás eddig csupa jó pontot ér, szinte már-már örömkönnyeket csal ki a szemünkből. A transformerekkel hirdetik ugyanis a Kormányzati Karrier Expot, ahol nem a multik, hanem éppen a köztisztviselői állások tűnnek fel lendülettel átitatott színben. A merész vállalkozás azonban nem csak alapgondolatában újító, hiszen én sem a hivatalos oldalon bukkantam rá - főként azért, mert ilyen nincs - hanem az expót hirdető „arckönyv” című közösségi szájton. Bővebben pedig blog formájában foglalkoznak a szervezők az eseménnyel. Hoppá?

Érdekes levelet kaptunk, amiben a nyelvtudással igen, de az azt bizonyító papírral nem rendelkező frissdiplomás fiatalnak intettek be elég csúnyán. A levélíró arról számol be, hogy miként röhögték ki egy állásinterjún, csak azért mert lusta volt megcsinálni a nyelvvizsgát, aminek hiányában kemény kötésben sem tudta lobogtatni diplomáját.

A béka segge alá került az egészségügyi szakemberképzés - kapom fel a fejem a hírre, majd elgondolkodom, hogy szívesen tartanám-e oda a fél karom egy olyan ápolónak, aki mesterségét egy bérház garzonjában szívta magába. A helyzet végtelenül egyszerű: miután az egészségügyi dolgozók képzése kikerült az iskolarendszerből, mindenféle bt.-k, és kft.-k kezdtek pénzt csiholni belőle. Az oktatás közben minősíthetetlen, a végzettek tudása pedig kriminális lett.

Alig egy hét és becsöngetnek. Szerdán, de idén utoljára. Aztán minden tanévkezdés hétfőre esik majd- többek között ez is az Oktatási és Kulturális Min.., akarom mondani Nemzeti Erőforrás Minisztérium Oktatásért Felelős Államtitkársága új intézkedései közé tartozik. Pontokba szedtük, mi is változik idén, és bélyeget nyaltunk rá, melyik kap piros pontot, vagy éppen feketét.

Segítsünk hát rajta, hogy nyelvvizsgája legyen, sőt adjuk neki csak úgy oda, hogy legyen végre diplomája. Legyen egyetemeken belüli nyelvvizsgáztatás, oldjuk meg egymás között, csak ne legyen ekkora égés ez ügyben. A nyelvvizsgahiányra talált megoldási javaslat nem rossz. De ha korábban sem ment a nyelvtanulás, most mitől menne, hiszen a fejétől bűzlik a hal. A hallgatók örülhetnek a kényelmüket szolgáló megoldásnak, a nyelviskolák azonban „utolsó döfésként” említik a kormány tervét, amely működésüket lehetetleníti el.

Vagy legalábbis ne fogd vissza magad, hiába vagy szűz, okosabb úgysem leszel. Illetve az állítást lefordíthatjuk úgyis, hogy szeretkezz, légy perverz, és éld ki vágyaidat, butább nem leszel tőle. Ezt állítja egy igencsak provokatívra sikerült amerikai tanulmány, amely úgy érezte, hogy muszáj bebizonyítania: a szex és az iskolai tanulmányok bizony jó barátok.

Végre egy jó ötlet, hogy a sok majom ne csak a média és a divat hatására válassza ki jövőbeli főiskoláját, de inkább egyetemét. Fogta magát a néni és a bácsi, majd úgy döntött beleszól egy kicsit a felvételi jelentkezésekbe. Így a király is uralkodhat, a főiskola előadója sem marad üresen, és a pótfelvételit is elkerülheti a kisdiák. Csupa öröm, de mégis van, aki szerint hülyeséget csinál az oktatási tárca.

Egyetlen vágyam, hogy megtudjam, aztán mehessek haza a pics@ba – fogta rövidre az egyik felvételiző, mire a másik máris rákontrázott, hogy b.zi, aki nem iszik. Így várta a jövő értelmisége a ponthatárok nyilvánosságra hozását múlt hét csütörtökön, a már hagyományos ponthúzó partin. A végeredmény: alkoholista idióták, és nagyképű menedzserjelöltek óbégattak hangosan, alkohol és egyben örömmámorban úszva, akiket csak a flegma diplomata lány tudott jóformán überelni.

 Persze a történelemben nyilván előfordult már, hogy az apa iskolájába járt a gyermek, de viszonylag ritkán szokás bizonyítványt adni a semmiért. Dombóváron azonban szakítottak az efféle hagyományokkal, így nem csoda, hogy a szakközép igazgatóhelyettesének lánya nem csak a szokásos kiváltságokban részesült, de úgy végezte el az informatika szakot, hogy közben be se járt.

A történet egészen egyszerű: az igazgatóhelyettes lányának biztos alibije van, hiszen ő Hollandiában volt, mialatt elvégezte az informatika szakot. Ez az alibi most azonban nem segít az apa, a dombóvári szakközépiskola igazgatóhelyettesének helyzetét, hiszen a képzés meg Magyarországon volt, sőt mi több, egészen véletlenül az ő iskolájában.

Nem váratott hát magára sokat a teljesen jogosan tett feljelentés, miután valakinek nem tetszett, hogy a lány úgy végezte el a képzést, hogy nem járt be az iskolába, sőt még itthon sem volt közben. A helyzetet bonyolítja, hogy az eset még tavaly történt, és akkor az ügyben már fegyelmi vizsgálatot is indított az önkormányzat. A rendőrséget viszont nem értesítették, elégségesnek tartották csupán megállapítani azt, hogy mi is történt, az iskolát pedig eltiltani a hasonló cselekményektől. Júliusban mégis feljelentést tett valaki a rendőrségen, megelégelve a sunnyogást, és kirobbantva az ügyet. Ezt követően a történtek napvilágra kerültek, a rendőrség pedig hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt indított nyomozást az ügyben. Az igazgató persze hallgat, nem hajlandó nyilatkozni az ügyről. Érthető is, hiszen elég pofátlan amit tett, ráadásul most igazán megütheti a bokáját, valamint kétlem, hogy így utólag lett volna értelme az egésznek. Feltételezem ugyanis, hogy gyermeke bizonyítványának is annyi, elvégezni meg úgysem fogja ezek után még egyszer a képzést a „diák”. Persze az is érdekes kérdés, hogy ha nem járt be az órákra, akkor milyen tudás birtokában lobogtathatta volna bizonyítványát. Illetve kíváncsi lennék arra is, hogy a munkaadók milyen szemmel vizslatják majd a dombóvári szakközépből érkezők bizonyítványát.

Persze a legnagyobb lúzer az igazgatóhelyettes, hiszen nagyot bukott, hogy kiderült tette, én mégis inkább az iskola hírnevét - ha volt neki egyáltalán - sajnálom, azt is főleg az ott végző diákok miatt. Ők ugyanis az igazgatóhelyettes tettének bélyege miatt bizonygathatják ezentúl, hogy igenis megdolgoztak bizonyítványukért. 

Egy amerikai könyvtárat leptek el a szellemek, felhívva a figyelmet a kihalt termekre. Szellemes, még sem nevetünk. Sőt felháborodunk, tagadjuk, hogy nem olvasunk, és azzal sem értünk egyet, hogy olvasatlan bunkók lennénk. Pedig az amerikai figyelemfelkeltés minden ízében rámutat a problémára: nem költünk rá, nem vesszük a kezükbe. Úgy válunk szépen csendben műveletlen egyveleggé, sablontudással a kezünkben, hogy közben az unió egy rakat pénzt adna, csak hogy olvassunk.

Felkapták a vizet az olasz egyetemi tanárok bérük befagyasztása hallatán, ezért döntöttek: tüntetésképpen éjszaka vizsgáztatnak. Tiltakozásuk igazából senkit sem hatott meg, a hallgatók örülnek neki a nagy hőség miatt, fennakadást pedig senkinek sem okoztak vele. Bírálatot azonban kaptak: a tanárok fizetése helyett inkább a frissdiplomások bérét emeljék.

Nem, nekünk nem elég, legyen még. Túl kevés a kommunikációs szakember, nincsen rendes képzés. Kiszel Tünde segít nekünk, mégpedig egy, a személyével fémjelzett médiaiskolával. Gondolnánk, hogy de miért, és máris rámutat: jó tanár lenne, hiszen neve és élete már egyetemi tananyag.