Nehéz eldönteni, hogy a hír kacsa vagy nem, hogy tényleg számíthatunk-e a jövőben Kiszel Tünde aláírásával ellátott diplomával szaladgáló mélyértelmiségiek magamutogatására. Oké, nem diploma, de valami papírt csak ad majd nekik. Mélyértelmiségi, mert nyilván képzettnek hiszik majd magukat azok a szerencsétlenek, akik Tünci médiaiskoláját választják. A kérdésre a választ azonban nem tudom megfejteni: miért fog valaki Tündének fizetni, hogy olyan oktassa, aki félkegyelmű a szakma szemében. Mert valljuk be, ehhez sem ért. Tulajdonképpen nehéz meghatározni, hogy mihez ért, de ez most nem is fontos. Kicsit talán mégis, hiszen a szőke bulvárhősünk is rájött, hogy naptárfotózásból nem sokáig fog megélni. Valami értelem megcsillan szemében, de következő szavai már be is árnyékolják azt: „Nálam jobban aligha tudhatja bárki is, hogyan kell boldogulni ezen a területen. Magam is egyetemi tananyag vagyok, így biztos vagyok benne, hogy hasznos lehetnék, mint tanár” - magyarázta az egyik bulvár lapnak. Anyádat - mondjuk ki hangosan, és még a röhögéstől is elmegy az ember kedve. Ugyan mit ért a médiatörihez, műfajelmélethez, a kisvárosi és nagyvárosi sajtó elemzéséhez, vagy éppen az online vagy offline megjelenés közötti különbségekhez. Hogy kedvelt téma a bulvárok hasábjain, az is csak annak köszönhető, hogy ritka hálás téma, de nem érdemei miatt, hanem egetverően ostoba megnyilvánulásai okán. Hogy gyakori szereplője a tartalom nélküli oldalaknak, még közel sem jelenti azt, hogy felhatalmazná arra, hogy oktasson bármit is. Ha csak nem a hülyeséget. Bár a mondás talán igazolhatja: aki tudja csinálja, aki nem tudja, tanítja. Ezek után már csak arra vagyok kíváncsi, hogy az mit csinál, aki nála tanulta ki a szakmát.