„Korábban figyelemmel követtem, amint több posztban is a nyelvvizsga illetve a nyelvtudás kérdése szegült egymással szembe, mint pl., hogy mennyien nem kapnak diplomát, mert nem teljesítették az előírt nyelvvizsga követelményt. Akkor sok kommenttel egyetértve úgy gondoltam, hogy idióta felfogás az, hogy még mindig ettől teszik függővé, hogy megkaphassam a diplomámat. Pont ezért nem foglalkoztam vele, tulajdonképpen lesz@rtam, mert végig güriztem a fősulit, értettem a választott szakmához, és mivel éltem külföldön korábban, így nyelvet is beszélek, szinte anyanyelvi szinten. Egyetértettem azokkal a hozzászólókkal, akik úgy gondolják, hogy nem a papír számít, hanem a tudás.

Aztán, egy hete elmentem állásinterjúra. Kicsit csaltam az önéletrajzomban, de végeredményben nem hazudtam: beírtam, hogy hol végeztem, hogy beszélek nyelveket, hogy milyen gyakorlattal rendelkezem, és persze mindent, ami még szükséges. Be is hívtak állásinterjúra, ahol nagyon kedvesen fogadtak. Először egy tesztsort kellett kitöltenem, majd sor került az interjúra is. Nem mondanám, hogy izgultam, mégis meglepetésként ért az első kérdés, hogy mi az, ami hiányzik az önéletrajzomból. Ekkor már tudtam, hogy a nyelvvizsgámat hiányolják, így gondoltam frappáns leszek, és nemzetközi cég révén angolul, majd németül is elmondtam, hogy bár beszélek külföldiül, hivatalosan mégsem. Bólintottak, majd tovább folyt a beszélgetés, magyarul. A végén megköszönték, és kiröhögtek, hogy még is mit képzeltem, mire számíthatok papírok nélkül. A nyelvvizsgá, és annak hiányában a diplomá nélkül. Hiába mutogattam, hogy oklevelet bizony adtak, beszélni és írni meg papír nélkül is tudok idegen nyelven, mégis elzavartak.

A véleményem továbbra sem változott: begyöpösödött rendszer az, amelyiket nem a tudás, hanem a papírok érdeklik. Viszont komolyan elgondolkodtam, hogy mégis csak hibáztam, hogy nem teljesítettem az előírásokat. Hiszen, így egy apróság miatt estem el egy állástól, és talán nem utóljára."