Képzelje maga elé mindenki gyermekkori (vagy jelenlegi) iskolaigazgatóját! Távol álljon tőlem, hogy sztereotipizáljam a pedagógusok bármely csoportját, de nagy összegben mernénk fogadni arra, hogy a többség lelki szemei előtt megjelent a szigorú tekintetű igazgató asszony/úr, aki mellett elmenve mindig elcsendesedtek a diákok.

Legyünk őszinték, az igazgatót szinte senki sem szereti. Gyakorlatilag bármi történik az iskolában, azért egyből ő az egyik felelős, a szülők őt emlegetik, mint "azt a hülyét", aki miatt megsüllyedt a tornaterem/szalmonellás volt a gyümölcsleves/leszakadt Zsomborkával a palánk/össze kellett vonni a béseket a césekkel, és a többi. A gyerekek meg a sztenderd utasításkészlet szerint nem szeretik, hiszen ő maga a materializálódott iskola.

Nincs tehát könnyű dolga annak az iskolaigazgatónak, aki szeretne jó fej maradni/azzá válni. Nem mondom, hogy a tengeren túlon minden diri ilyen laza, de azért jó példa lehet a Durham Akadémia igazgatója és az ő asszisztense, akik a hószünetet stílusosan az Ice Ice Baby szövegére reppelve jelentették be diákjaiknak.

Ugye megvan még képzeletünkben az a bizonyos igazgató? Akkor most képzeljük el, hogy megmutatjuk neki ezt a felvételt...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.