„Tomi, lemásolhatom rólad a házit, teljesen kiment a fejemből, hogy föciből is van.”

„Bocs, Jocó, de nekem sincs meg, mert még mindig nem jött meg a munkafüzetem.”

„Az hogy lehet?  Mindjárt karácsony.”

„Tudom, anyáék sem értik, mert már júniusban kifizették. A tanár úr azt mondta, hogy fénymásoljuk le az övét, de aztán rájött, hogy az bűncselekmény.”

„Nem baj, most mondta a Lacika a b-ből, hogy jövőre mindent az állam csinál majd, időben megkapjuk a tankönyvünket és fizetni sem kell érte. Csak apa kiadója szűnik majd meg.”

Az a nagy helyzet ugyanis, hogy még mindig nem érkeztek meg egyes iskolákba a diákok tankönyvei, munkafüzetei. Van olyan suli, ahol a tanároknak sincs, és a nebulóktól kell kölcsönkérniük, hogy tudják, hol tartanak. Hol? Sehol.

Hát ez így nehéz

Nem is olyan régen volt egy fórum, amit a tankönyvesek rendeztek meg, hogy választ kapjanak a kérdéseikre, mert a jelenlegi helyzetnél kellemetlenebb nem nagyon van. Szép számban foglaltak helyet a résztvevők, egyébként meg miért ne tették volna? Ami zavaró volt, hogy csak azok nem jöttek el, akik válaszolni tudtak volna a felmerülő kérdésekre. Viszont annál nagyobb elánnal szólaltak fel a sértettek. A kedvencem az az úriember volt, aki felajánlotta a Kellónak a saját webáruházát, mondván az legalább működik. De az is nagyon tetszett, amikor a Kelló igazgatója, Arany László helyett valaki folyamatosan Arany Jánost mondott, aztán a végén, amikor kijavították, hozzátették, lehet, hogy Arany Jánossal jobban jártak volna. „Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak…”

Aztán jött a válasz

Hat nappal később, a teljes csendből hirtelen 300dB-lel tört fel a hír, hogy Balog Zoltán, az emberi erőforrások miniszter ura beadta az új tankönyvtörvény javaslatát, vasárnap. Gyakorlatilag arról van szó, hogy államosítják az egész tankönyvbizniszt a megírástól kezdve a szétszóráson át az érettségiig. Ha most nagyon rosszindulatú lennék – és egy pillanatra nem bíznék abban a világban, amit csak a szeretet és a jóság vezérel –, az jutna eszembe, hogy a Kellónál sem véletlenül alakultak így a dolgok, azaz hogy nem mindenhova jutottak el a könyvek. Ennél jobb lehetőség úgysem lesz arra, hogy mindenki egyhangúlag igent mondjon egy ilyen javaslatra a négy hónapja tartó csuklás maraton után.

Most meg itt ülök

Éppen az asztalt fejelgetem, és egyszer csak jön egy MTI-s hír, hogy elfogadták Balog úr törvényjavaslatát. Lemertem volna fogadni, hogy azért hétfőig még ülnek rajta, főleg, hogy Pokorni úrnak – az oktatási bizottság fejének – annyira nem is tetszik ez a dolog.

Ettől függetlenül kíváncsi vagyok, hogy a gyerekek mikor kapják meg a tankönyveiket, mert ez még mindig lényeges kérdés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.