Igen, tényleg felgyorsult a világ, a fiatalok, legyenek általános iskolások, gimnazisták vagy főiskolások már csak kényszerből és muszájból vesznek kezükbe könyveket. Egy jó olvasmánynál sokkal menőbb a különböző multimédia, úgy mint a száz centis tévé, a playstation, vagy az okostelefon. Közben pedig egy értelmes mondatot leírni sem tud már a kölyök, elolvasni meg pláne. Dadog, félreolvas, nyögdécsel, majd fennhangon kiabálva közli, hogy mi ez a sz@r, és ő minek olvassa el? A tanár pedig tehetetlen, a könyvtár üres, a könyvek meg porosak. Látszólag mindenki beletörődni készül a helyzetbe, vagy mégsem?

A példa pedig igenis bizonyítja, hogy nem engedik veszni az olvasás élményét, különböző országok, különböző programokkal tesznek ellene. Amerikában, ha kell szellemekkel viccelődnek, máshol szuperhős buzdít, mi magyarok pedig szintén halkan csendben, de próbálunk olvasást népszerűsíteni. Méghozzá egyre több programmal, amelyekre a legtöbb esetben az unió adta pénz kötelez, esetenként csak simán a lelkesedés, az elkeseredettség. A gyászos helyzetet olyan kreatív ötletek és programok kívánják felszámolni, mint az örökmozgó könyvek a ZP-ben, az olvasást kényelmessé varázsoló babzsákfotelek a Margit szigeten (olvasóliget), vagy sztárok, akik iskolásoknak olvasnak fel, és mesélik el, miért szeretnek olvasni. Ehhez hasonló kezdeményezés az olvasótárs kerestetik is, amely egy kísérleti program Kaposvár. Többet csak azért sem írok róluk, inkább OLVASSON mindenki utána!

A felsorolt példák pedig reményt adnak, az unió szívesen fizet, még nekünk is, csak olvassunk. A programok pártolói pedig nem hagyják magukat, minden követ megmozgatnak, hogy társadalmunk ne vegyen mélyrepülést a műveletlen, porba omló ifjúság felnevelésének irányába. Mert olvasni csak azért is jó!