Fogalmam sincs, hogy mennyit kereshet egy olasz egyetem oktatója, de szívesen elhívnám, hogy oktasson egy szemesztert Magyarországon. Míg nagyképűen dacolnak, hogy nem lesz fizetésemelés, addig itthon egy-egy egyetemen a körülmények is siralmasak, nemhogy a bérek. Emelésre pedig végkép nem számíthatnak az oktatók. Az olaszok még nagyobb pofára ejtése lenne azonban, hogy tanítsanak valamelyik magyarországi általános iskolában, vagy középiskolában, majd hó végén gondolkodjanak el, amikor megkapták tanári bérüket. Azt hiszem, hamar észbe kapnának. Ez pedig, hogy kiszúrnak a világgal, és jól megmutatják milyen kemények, majd elkezdenek éjjel vizsgáztatni, hát elég komolytalan. Persze a diákok többsége is röhög, így legalább nem a rekkenő hőségben, izzadságban úszva kell vizsgázniuk. Ugyanakkor ki is borulhattak volna, főleg azok aki, hajnali fél ötkor kerülnek sorra a szóbeli vizsgán. A kérdést pedig teljesen jogosan tehetnék fel, kérdőre vonva vele oktatóikat: miért rajtuk csattan az ostor? Mert ezt az egészet tulajdonképpen senki sem veszi komolyan, a fizetésüket továbbra sem fogják emelni, hiszen valószínűleg volt oka a döntésnek.

A legszimpatikusabb bírálatot a római egyetem rektora fogalmazta meg, aki egyáltalán nem támogatja az általa folklórnak nevezett akciót. Úgy gondolja, hogy az ilyesfajta hiszti helyett, inkább azon kellene elgondolkodniuk az oktatóknak, hogy az övék helyett a pályakezdők fizetését kellene emelni. És mennyivel szebb ez a gondolat, akár terjeszteni is lehetne. Bár az is elgondolkodtató, hogy egy jól kereső rektornak nyilván nem esik nehezére ilyen szép szavakat formálni, miután a zsebe tele van. A gondolatot viszont átültetném itthonra is, sőt kicsit javítanék rajta: lefaragnám a rektorok fizetését, majd befagyasztanám, és emelném a pályakezdők fizetését. És szerintem ezért a magyar hallgatók is simán sztrájkolnának, mondjuk azzal, hogy csak éjjel hajlandóak vizsgázni.