Botrány a köbön. Ismét a tankönyvügy verte ki a biztosítékot a józan gondolkodású, liberális – bár ez a szó most nem túl divatos – értelmiségnél. No, nem megint az államosításról és a tankönyvkínálatról van szó. Most egy bizonyos „mű”, az Élet a hitben című, 4. osztályosoknak szóló tankönyvnek nevezett valami sorai háborították fel a jónépet.  Az ominózus könyvben ugyanis ez a mondat szerepel: „A homoszexuális cselekedet azonos nemű személyek közötti szexuális kapcsolatot jelent. Ezek súlyos, halálos bűnök.” A sorok nem máshol olvashatók, mint a Szent István Társulat hittankönyvében, abban a könyvben, amelyből – lehet, hogy nem csak – a budai Osztrák-Magyar Európaiskolában tanítanak is. Ha nem elég nagy a döbbenet, azt is lehet tudni, hogy a könyv szerzője Fülöpné Erdő Mária, aki Erdő Péter testvére.

A esetről a Hír24 számolt be, melynek riportere Hoffmann Rózsát is felkereste, aki – ki gondolta volna? – tudta hova tenni a történteket, azt mondta, hogy a könyvekért az egyházak felelnek. A riporter persze nem hagyta annyiban, gyorsan megkérdezte: ahhoz sincs semmi közük, hogy mi kerül fel az állami (?) tankönyvlistára? Az államtitkárasszony egyértelmű nemmel válaszolt. Végül is ő már csak tudja.

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy a 21. században, azok után, hogy a pápa is kijelentette: nem ítélkezik az homoszexuálisok felett, hogy fordulhatott ez elő. Ja, persze, úgy, hogy ezt a könyvet évekkel ezelőtt írták, amikor még más volt a módi. No, igen, és azóta senki nem olvasta? Lehet. Mindenesetre azt írták, javítják…

… és vajon azt is javítani tudják, ha egy kisdiák emiatt lesz depressziós vagy – ne adj isten –gondolkodik az öngyilkosságon – és meg is teszi? Nem hinném, hogy erre a szerző, az egyház vagy az állam magyarázatot tudna adni annak a szülőnek, akiknek a gyerekéről van szó. Lehet azt mondani, hogy jaj, ne túlozzunk, ennyire nem határozza meg egy könyvben szereplő mondat egy tanuló életét, jövőjét. Ám mi van, ha mégis? Nem érdemes kockáztatni. A gyerekek negyedikes korukban még igen befolyásolhatók, ha a tanító néni azt tanítja, ami a könyvben van, akkor azt nagy valószínűséggel – hogy kis képzavarral éljek – szentírásként kezelik. Ha bűn, akkor tilos, tehát valahogy szabadulni kell tőle. Nyilván nem negyedikesként fog előjönni a homoszexualitás kérdése a gyerekeknél, hiszen akkor még nem tudnak mit kezdeni ezzel a jelenségével, a későbbiekre viszont kihat(hat). Amikor a diák azt veszi észre, hogy a saját neméhez vonzódik, talán eszébe jutnak az „intő szavak”. Mi lesz akkor? Először csak elfojtja, ki tudja, meddig, talán hónapokig, évekig, majd lehet, hogy családot alapít, és mikor egyéves a gyermeke, rájön, hogy nem bírja, így véget vet az életének.

Ami azt illeti, ez pont nem kitalált történt. Ugyanis amint meghallottam ezt írt, egy svájci író önéletrajzi ihletésű regénye jutott eszembe. Ő volt az a kisfiú, akinek az apukája 24 évesen, nem sokkal gyermeke születése után azért lett öngyilkos, mert nem élhetett azzal, akit igazán szeretett. Akit kamaszkorában pszichológushoz vittek, és mint beteget, intézetben kezeltek. Ja, és a legszebb, nem ám az őskorban volt ez, amikor mindenről, ami más volt, hallgatni kellett. Ez a 70-es években volt, Svájcban. A férfi rosszkor született, és rossz időben rosszat szeretett.

Ugye senki nem akarja, hogy ez 2013-ban, Magyarországon is megessen?

A bejegyzés trackback címe:

https://szamarpad2014.blog.hu/api/trackback/id/tr875560285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása