Az eset mindenki számára ismert, de röviden összefoglalom: megy a diák az utcán, Budapest egyik (ha nem A) legrosszabb hírű negyedében, éppen a főiskola felé igyekszik, tanulni, okosodni vágyik. Erre egy kisebb csoport (akikről közben kiderült, hogy minden egyes tagja, sőt tágabb pátriájuk tagjai is már vendégeskedtek a magyar tömlöcökben) inzultálni kezdi, „lemagyarozza” (új kifejezés, jó, mi?!), kicsit megdádázza, üldözni kezdi. Eddig nem is annyira furcsa az eset, sajnos sokszor megesik. De érdekes módon, az ilyen üldözők kezében, mindig van egy az emberi élet kioltására gyorsan alkalmas eszköz is, ez esetben egy minimum 20 centi pengehosszúságú kés (későbbiekben: halef). Na, kérem ez már fegyvernek minősül, főleg úgy, hogy üldözőink biztosan nem kenyeret szeletelni indultak vele. (Szintén nem szorosan ide tartozik, de egy ilyen halef nem nagyon fér el a susimaci zsebeiben, mert akkor igen kényelmetlen, és veszélyes tud lenni önnön gazdája belső és külső szerveire. Kézben kell vinni tehát, ami azért elég gáz, hogy némelyek kurva nagy halefekkel a kezükben sétálnak a nyílt utcán, fényes nappal. És, akinek nem tetszik a pofája köztérileg, azt lekaszabolják. Hol élünk mi, Ruandában?). Diákunk beszaladt a koliba, ami előtt azért még ott hőbörögtek legújabb futóedzői. Kijött a rendőrség, falhoz állított, majd irány a kóter. Na, kérem ez így rendben is volna.
De. Erről jutott eszembe, egy régi beszélgetés, egy magyar fiatalemberrel, aki egy európai multi közép-európai üzletágát vezette. Még mielőtt hazatért volna, Dél-Amerikában - jelesül a következő utáni foci-vébé, és olimpia helyszínén -, Rio de Janeiróban dolgozott. Gyerekei ott jártak iskolába. Illetve nem jártak, hanem vitték őket. Az iskola nem hogy védve volt, az utcába sem mehettél be megfelelő chipkártya, vagy engedély felmutatása nélkül. Ha otthon hagytad, toli haza, addig a gyerek vár. És ezt nem kedves emberek kérték, hanem hivatalos, egyenruhás, állig felfegyverzett martalócok. Tudom, hogy egy kialakult társadalmi helyzetnek nem ez a megoldása, illetve nem ez kéne, hogy legyen. De láthatóan efelé tartunk. (Rióhoz egy kis adalék, hogy beszélgettem igazi tagbaszakadt, kemény arcokkal, a budapesti éjszakai életből, akik egyszer felkerekedtek, hogy két hétig ők legyenek a császárok a brazil megapoliszban. Hazatérve mesélték, ha elhagyták a szállodát, levették a fukszokat, a pecsétgyűrűt, az eredeti Rolex-replikát, a hotelben hagyták a mobilt, és a bankkártyát. Épp csak annyi pénzt vittek magukkal, amennyi a taxira, és az italozásra elég volt. Nem volt őszinte a mosolyuk.)
Olvastam már olyanról is, hogy francia oktatási intézményekben iskolaőrséget állítottak fel. Alapfeltételek: min. 180 centis testmagasság, 100 kiló (amit izom tesz ki, és nem háj), illetve követelmény egy küzdősportban való jártasság. Ha valami kis balhé alakulna ki, az iskolaőrök 8-15 perc alatt a helyszínen vannak (gondolom az „odaérési” idő attól függ, mekkora területen fekszik az intézmény).
Mai demagógia: gazdag gyerekeket a fizetős, elit suliban megvédi valamelyik apu ork-hadsegere, aki meg szegényebb, tanulja meg az utca törvényét, hogy az élet egy harc. Napi első kihívás: eljutni az iskolába ép bőrrel; második: ott megvédeni az értékeidet, és testi épségedet, harmadik: hazafelé megúszni a kifosztást. Ha közben a tanárt verik, az csak jó, mert van időd elszaladni.
Beperelte egykori főiskoláját egy friss diplomás Budapesten, mert nem talált állást. Az informatikus végzettségű nő 3 millió forintos kártérítést követel. Arra hivatkozik, hogy nem tud elhelyezkedni, a sikertelenség és az álláskereséssel járó stressz pedig megviselte. A 27 éves T. Tamara állítása szerint főiskolája egyáltalán nem segítette abban, hogy mihamarabb állást találjon, noha korábban ezt ígérték. Elmondása szerint csak a kiváló eredménnyel végzett diákokat „tolják”, ő hiába jelentkezett az iskola karrierosztályára befutó álláshirdetésekre, összesen két helyről kapott értesítést. A kártérítés gyanánt követelt 3 millió forint éppen fedezi tandíjának összköltségét. Az iskola azt állítja, kivétel nélkül minden diákját segíti.
A hír igaz, csak épp nem Magyarországon esett meg, hanem a bugyuta perek őshazájában, az Egyesült Államokban. Csak átírtam a helyszínt, az összeget és a nevet. Elnézést a kis „játékért”! Bár alapvetően elgondolkodtató a dolog: mi lenne, ha…?
Kedves Kommentelők!
A jogos helyesírási hibáimra, köszönöm, hogy rávilágítottatok. Figyelmesebb, és pontosabb leszek ezután, ígérem.
U.i.: Valaki azt írta, hogy ne cikizzek senkit, hogy nincs nyelvvizsgája, ha én még magyarul sem tudok. Nem cikiztem én senkit (figyelmesebben tessék olvasni!), egy élő problémára próbáltam felhívni a figyelmet.
Mondhatni felsőoktatási alaptéma a nyelvvizsgák ügye. Ugye?! Már megint kiderült, hogy az idén egytemen, vagy főiskolán végzettek negyede(!), nem vehette át a diplomáját c-tipusú nyelvvizsgát igazoló papír hiányában. A Nyíregyházi Főiskola végzősei tartják a rekordot, az itteni kimenősök 47%-a nem kapott diplomát, mert nem volt nyelvvizsgája, ugyanitt a hittudományi karon 62% nem lett diplomás, mert nem ismer az édes anyanyelvén kívül még egy nyelvet. Ez azért agyrém, nem? Ki a hibás, és mi lehet a megoldás? Tegyük fel, elsőként a lusta diák a hibás (legtöbbször így is van), aki már a középiskolában is csak muszájból járt nyelvórára, mindig meg volt a kettes-hármas, aztán majd csak lesz valahogy… Az egyetemi évek alatt – gondolta ő – csak meg tanulok valamilyen nyelvet. Aztán meg teltek-múltak az évek, „ej, ráérünk arra még!” most meg néznek, nincs diplomájuk. Második feltevés, hogy az egyetem a hibás, mert nem tart nyelvórákat. De könyörgöm, miért is kéne? Nem ez a feladata. Ekkor viszont felvetődik, hogy akkor anyu-apu-diákhitel finanszírozza a drága nyelvi különórákat is? És ha valakinek nem telik rá? Harmadik felvetés: a középiskola a hibás, amiért nem tanítja meg a gyereket legalább egy nyelven középfokú szinten. Tanítaná ő, de tanulási folyamat egyik részét adja csak: tanítja, de ha valaki nem tanulja, nem tud mit csinálni (ellenérvek: pikkelt rám a tanár, nem tudta a nyelvet, szar volt a tankönyv, stb. – kifogás az mindig van, igaz?!).
A nyelvvizsga-kérdés egyik legrégebbi, legdrágább, de leggyorsabb megoldása, a hamis papír. A legegyszerűbb kimenni az ecserire, és ott beszerezni a bizonyítványt: középfokú kétszáz pénz, felsőfokú kettőszázötven (akkor már legyen felsőfokú, nem? olyan sokkal nem drágább). A másik megoldás, hogy beküldesz valakit magad helyett, azaz fizetsz neki zsebbe, hogy egy pár órára ő legyen te. Ez mondjuk közokirat-hamisítással jár (ha lebuksz, irány a böri!), és csak régi tipusú személyivel lehet megcsinálni, amit az esemény után rituálisan felgyújt megbízó és megbízott. A vizsgáztatók azt gondolják minden trükköt ismernek, de a hamis papírra vágyók mindig egy lépéssel előttük járnak. Bár bűncselekménynek számít, mégis sokan ezt az utat választják, az Oktatási Hivatal adatai szerint minden tizedik nyelvvizsgapapír hamis Magyarországon. Viszont, ha hamis a nyelvvizsgád, hamis a diplomád is, ha jogilag nem is (mert nem bizonyíják rád), erkölcsileg biztos. Mondjuk, ha egy mukkot sem beszélsz az adott nyelven, az előbb-utóbb kiderül, ha meg beszéled, miért nem tanulsz kicsit, és nyelvvizsgázol?
A nyelvvizsga-kérdés megoldásának kicsit hosszabb, ámde becsületesebb, módja az úgynevezett alibi nyelvek elsajátítása. Ezeket nem azért hívják „alibinek”, mert nincsenek is igazából, hanem mert közkeletű vélekedés szerint könnyű őket elsajátítani. A legnépszerűbb kettő az eszperantó, és a lovári. Bizony ez utóbbi, az angol-német-francia-spanyol négyes után a legkeresettebb nyelv a tanulók körében. Az már más kérdés, hogy mire megy a jóember ezekkel a munkaerő-piacon.
Akkor mit tegyünk, hogy több egyetemista kapjon diplomát, a nyelvvizsga hiánya ne gátolja, és ne kövessen el bűncselekményt? 1.: felsőfokú intézménybe csak nyelvvizsgával lehessen jelentkezni ?(több egyetem is megköveteli már), 2.: tartsanak az egyetemek is nyelvtanfolyamokat? (ki fogja fizetni, az egyetem, vagy a hallgató?), 3.: nyelvvizsga nélkül is adjanak diplomát? (tudjuk, hogy ez lehetetlen)
Az MTA elnöke szerint a Hallgatói Önkormányzatok vezetői lusták, és rossz tanulók. Ennek hatására a Debreceni Egyetem hallgatói önkormányzatának vezetői már el is küldték tanulmányi eredményeiket igazoló papírokat Pálinkás Józsefnek. Az Aktív Szemeszter legújabb számában közölt interjúban az akadémia elnöke szerint, egyes intézményekben olyan emberek képviselik a hallgatók érdekeit, akik már „több, mint nyolc éve az egyetem padjait koptatják”, és rossz tanulók. Szeretné ha kijelentése, a debrecenieken kívül, más intézmények diákjait is arra sarkallnák, hogy olyan vezetőket válasszanak, akik tanulmányi eredményeikben, és erkölcsi tartásukban példamutatóak.
Első kérdésem ezzel kapcsolatban csak annyi lenne, hogy hol húzzuk meg a tanulmányi átlaghatárt, kedves Pálinkás Úr? 4,00 fölött lehet valaki HÖK-ös, vagy már a 3,80, is elég? Esetleg 4,50 legyen az alsóhatár? Vagy csak köztársasági ösztöndíjasok lehessenek vezetők a hallgatók között? És mi van akkor, ha - bármilyen okból - egy HÖK-vezető átlaga egy félév végén minimálisan alámegy a meghatározott értéknek? Félévre felfüggesztik, míg meg nem javítja magát? Biztosan jól működne akkor az érdekképviselet. A dékán meg azt mondaná, hogy veled nem tárgyalok, mert van egy 3-asod. Különben meg HÖK-ösnek általában az eminensek mennek, vagy az örök lázadók-örök jófejek, de ők meg hamar kikopnak. A másik kérdés, hogy vajon az MTA elnöke tisztában van-e azzal, hogy manapság - a felsőoktatási rendszernek köszönhetően - igen jó tanulmányi eredménnyel is lehet nyolc évig koptatni az egyetem padjait, nem csupán lustaságból. Sőt! Egy diák életkörülményei is alakulhatnak úgy, hogy ez meg esik. A helyzet megint csak az: értem én, hogy mit akar mondani, csak nem azt mondja, ami – nézve, hogy ki mondja –azért elég gáz.
A felvetett rendszer viszont tetszik, vezessük be a magyar társadalmi életben is! Aki nem az adott szakterületen végzett, az ne lehessen vezető, ha a tanulmányi átlaga, illetve az államvizsgájának eredményen nem üt meg egy szintet, csak ruhatáros lehessen, esetleg gépíró. A képviselőkkel egyenesen IQ -és műveltségi tesztet töltetnék ki, és aki kihullik a megmérettetésen az menjen haza kapálni, segítsen a magyar mezőgazdaságon!
Én őt nem sajnálom, a magyar oktatási rendszert, és az abban tanulókat viszont igen. Régóta tudjuk, hogy a „Piszti” már nem a régi, nem igazán erős ember ő már, de hogy az Oszkó így kibabráljon vele (meg velünk!), azt nem hittem volna. Jó pénzügyminiszterünk lényegében saját felügyelete alá vonta az oktatási tárcát. Vulgárisan: Pisti egy egészségeset sem szellenthet a Peti engedélye nélkül. A mai Magyar Nemzet hozza a hírt, hogy a Hiller még az érettségi tárgyakról sem dönthet egyedül. Jövőre a kormány mondja meg, hogy milyen tantárgyból lehet érettségizni, és miből nem. Mindezt költségtakarékosságból, mert a kétszintű rendszer sokba kerül. Teszem azt, jövőre lehet választottként földrajzból érettségizni, mert sokan akarják, de fizikából nem, mert az kevesen választják. Mondjuk lassan már nincs is aki tanítsa, hiszen idén az országban, írd és mond, 10 darab fizikatanár végzett az egyetemeken (ez komoly, utánanéztem!). Ehhez kapcsolódóan még azt is „Oszi” fogja megmondani, hogy a szakmai (ilyen az érettségi bizottság is)vizsgabizottságok elnökei mennyit kapnak a munkájukért. Naná, hogy kevesebbet, mint idén! Ami a legjobb, hogy jövőre talán még az általános és középiskolákban is kell felvételi díjat fizetni. Aki szegénynek születik, az legyen hülye is, iskolába se járjon. Jó, mi? A jövő választópolgára nem kell, hogy tudjon gondolkodni. Álompolgár: bután mered maga elé, négyévente ikszel. Bár mintha nekem az rémlene valami alapokmányból, hogy mindenkinek joga van a tanuláshoz, és, hogy a Magyar Köztársaságban ingyenes a közoktatás. De lehet, hogy rosszul emlékszem.
Mondjuk Oszi következetes, minden támogatást lehúz a harmadára: az érettségi lebonyolításának költségét 1 milliárdról 338 millióra, a ingyenes menza-ebédnek csak a harmadát fizeti az állam, a diáksportot kihúzták a támogatandók közül, művészeti iskolába meg csak a gazdagok gyerekei járhatnak. A két utóbbival kapcsolatban eszembe jutott, hogy ha megölik a diáksport-életet, akkor pár év múlva könnyes szemekkel fogjuk emlegetni a pekingi olimpiát, ahol három aranyérmet is szereztünk, ha addigra lesz egyáltalán, aki teljesteni tudja a kvalifikációs szinteket. A művészeti iskolák tandíj támogatásának csökkentésével kapcsolatban csak cinikusan szomorú mosoly jelent meg a szám sarkában, hiszen kultúrálódni amúgy sem olcsó mulatság, aki meg zenélni akar az fizessen. Jó sokat, hogy aztán egy neves zenekarban éhbérért pikulázzon, mert az állam a zenekar támogatását is megvonta. És a kör bezárult.
Végül, az már demamgógiának számít, de ideírom, hogy a tanári fizetések sem emelkednek, sőt!
Áll a bál Győrben. Történt ugyanis, hogy a Széchenyi Egyetem 500 millióját, amit az önkormányzattól kapott, lenyúlta az állam. De hogy?! Az oktatási tárca ráparancsolt az egyetemekre, hogy maradványképzés címén adjanak az államnak 48 milliárdot, amely kisebb összegnek december 28-31 között az egyetemek, vagy főiskolák számláján kell lennie. Ez azt jelenti, hogy addig sem költhetik el semmire, főként nem fejlesztésekre (a győriek például, könyvtár építésre), hiszen nem tudják majd miből kipótolni év végén. És addig is a pénzzel a kormány azt csinál, amit akar. Ha akarja visszaadja, ha akarja nem. Persze az oktatási minisztériumban esküdöznek, hogy az összeg meg lesz. Hja, az ő zsebükben! Több intézményvezető attól tart, ismerve a kormány megszorításait, hogy ha nem is a teljes összegre, de annak egy részére biztosan keresztet vethet.
Közben Veszprémben Molnár Csaba Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, arról beszél, hogy az egyetemek az idén 55,5 milliárdot kapnak fejlesztésekre. Persze, a saját pénzükből, ha meg nem abból, akkor meg minek állam bácsinak az egyetemek pénze? Gondolja, hogy elfagyiznák?
Na, kérem ez a markecolás tipikus esete: gyanútlan delikvenst kecsegtetik, hogy „gyere, adok amit akarsz”, aztán egy sötét sikátorban jól fejbe verik, és még a pénzét is elveszik.
Adná az ég, hogy ne legyen igazam!
Itt van ez az új titokminiszter. Ő aztán tényleg ért a titkokhoz, mert eddig jól titkolta, hogy neki nincs is diplomája. Olyannyira titkolta, hogy azt hazudta, hogy elvégezte a közgázt. Hát nem! De kis országunkban semmi nem marad titokban mostanság (hálistennek!), így a Magyar Nemzet rá is kérdezett, hogy milye is van a miniszter úrnak? Mert főiskolai diplomája az van ugyan, de nem ott szerezte és nem abból, amit állít. Kiderült a turpisság, ugyanis jó miniszter urunk tényleg koptatta a közgáz padsorait, de ott csak az összes szakos és nem szakos kötelező tanegységet zárta le, azaz abszolutóriuma van, úgynevezett végbizonyítvány. Ami (és ez nagyon fontos!) nem egyenértékű a diplomával. Köznapi nyelvre lefordítva: „egyetemre is jártam”, vagy „itt is tanultam”. De, hogy még triviálisabb legyek, attól még nem lesz valakinek középfokú végzettsége, ha négy évig járt gimibe, érdemjegyeket is kapott minden félév végén, így a IV. év végén is, de nem érettségizett.
Persze a dologhoz hozzátartozik, hogy nem kötelező az egyetemi végzettség a miniszteri álláshoz, de illik. Legalábbis nem illik azt mondani, hogy van, ami nincs.
Ó, boldog békeidők, amikor Orbán Viktor kötelezte Deutsch-ot, hogy csinálja meg a diplomáját, különben nem lesz miniszter, pedig az csak a kevésbé jelentős ifjúsági –és sportminiszteri állás volt.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy magam is töltöttem ki olyan állásra jelentkezős papírt, amiben külön be lehetett jelölni az abszolutóriumot, a tévedések elkerülése végett. Sok helyen ez azért van, mert tudják, hogy az illető esetleg tényleg megtanulta az öt év alatt, amit kellett, ért is hozzá, de a legtöbb esetben a nyelvvizsgák hiánya gátolja a delikvenst a diploma megszerzésében. Mondjuk, amikor én ilyen papírt kitöltöttem, nem az volt a fejlécen, hogy „Szeretne ön a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter lenni?”
Ifjú keresztények kitalálták, hogy visszaviszik a politikát az egyetemek berkeibe. A pártok képviseltethessék magukat a felsőoktatás intézményeiben. Nosza! Gondolom a Jobbik és az MCF már dörömbölt is a campus-ok és épületek kapuin, hogy be akarunk menni. De nem! Hohó! Valaki szólt, hogy: „gyerekek, ugye nem gondoljátok komolyan, hogy a Jobbik is, így is elég nagy táboruk van már a fiatalok körében”. De azt sem értem, hogy az MCF miért nem hallatja a hangját? Ha píszi akarok lenni, a legjobb terep lenne az előítéletek ha nem is teljes, de részleges lebontására. De most az van, hogy csak a parlamenti pártok mennek az egyetemre. Na, jó. De! Van egy parlamenti párt, aminek nincs frakciója, és van egy parlamenti frakció, aminek meg már nincs pártja. Velük mi van? A Jobbiknak meg ott van az EU parlamentjében az MDF-fel egyetemben. Szóval, sehogy sem jó ez így. Át kell ezt még gondolni! Különben meg szerintem a politikai pártok így, vagy úgy nagyon is jelen vannak az egyetemeken. A másik pedig, hogy az egyetemisták túlnyomó része aktívan politizál, ha nem is magában az oktatási intézményben, de a kocsmában biztos.
Felmerül az is, hogy akkor a HÖK-választáson is elindulnak pártszínekben a delikvensek? Már látom a következőt: Jolika okos, értelmes, oda szokta adni a jegyzeteit, meg jófej is, de nem szavazunk rá, mert youthfideszes, Géza meg egy igazi baromarcú, de rászavazunk, mert youngemeszpés. Az lesz igazán a jó diákképviselet.
Nem értem, hogy mennyivel tudnának közelebb kerülni leendő választóikhoz a pártok, mint manapság? Csak lenne egy (gondolom az egyetem által kötelezően ingyen rendelkezésre bocsátott) iroda, ahol lehetne cigizni.
Hogy milyen válasz adható szabadszájjal a feltett kérdésre, azt neveltetésem okán nem írom ide, ellenben két hatalmas kincstári pofont azért kiutalnék részükre Csülöktől (Született: John Fowler). Mi az, hogy nem mondják meg a fizetésüket? 1.: Már ez minimum felkelti a gyanút, hogy egy átlag magyar tanári fizetés és a rektori illetmények között óriási a különbség, különben itt nyígnának, hogy milyen keveset keresnek. Nincs nyígás, tehát sokat keresnek, és még be sem vallják, hogy mennyit. Na, azért ez már pofátlanság! Közben csöpögnek az infók, hogy egyes rektorok vagy annyit, vagy többet keresnek, mint a Magyar Nemzeti Bank elnöke, nem beszélve a magán bankszektor fizuiról. Nem tudom miért van ebben az országban az az érzésem, hogy semmi nem tartozik rám, egyszerű állampolgárra (örüljek, hogy lyuk van a seggemen – Köszi, Domi). Azt susogják, hogy a professzori fizetések kétszeresét kapják a rektorok, plusz jutalmat, ami (idefigyuzzá’ kiscsávó!) akár az éves kereset 80%-a is lehet. És miért jár a jutalom? Ha jól dogozik. Hát nem, vazzeg! Azért a nem is kevés fizetés jár. Jutalom csak akkor ha sokat dolgozik, és eredményesen plusszba.
Meg arra hivatkoznak (komolyan mondom, agyrém), egy rektor fizetése csak akkor nyilvános közérdekből, ha az feladatellátáshoz kapcsolódik. Mihez kapcsolódik a fizetés, ha nem a feladatellátáshoz? Ja, tényleg nem, mert ez a zsebéhez kapcsolódik. Van olyan, aki a nyugdíját is felveszi emellé, mer’ a nyugdíj az jár. Neked! Nekem meg majd nem jár (illetve nem lesz). Ha nyugdíjat veszel fel, nyugdíjas vagy, menjél ki a hobbitelekre kapálni, ne két-három misiért egyetemet igazgassál! Vagy add bele szépen a felét (már nem a nyugdíjét) a krízisalapba, akkor lennél tökös! Nem akkor, amikor ilyeneket szólsz, hogy a népnek, akinek a pénzét költöd (kapod, teszed zsebre), semmi köze hozzá mennyit keresel.
Végére álljon itt pár szám, amihez semmi közünk, és nem megerősített adatok:
Professzori bér a mai állás szerint: 463.500 forint.
Ennek egy rektor minimum a kétszeresét: 927.000 forint
Maximum az ötszörösét: 2.317.000 forint
Ehhez még jön, ugye a 13. havi fizetés, és jutalomként a teljes fizetés 80%-a.
Tehát a vége minimum: 21.691.800
Maximum: 54.229.500
És ebben nem is az a durva, hogy ennyi, hanem, hogy egy tanársegéd átlagban, kb. 180.000 forintot kap havonta. És bármilyen jó előadó is, nem kapja meg a havi bére 80%-át jutalomban. Farizeus módon itt mondhatnánk, hogy nincs is akkora felelőssége? Gondoljunk csak bele! Biztos, hogy nincs?
Mindig is sejtettem, hogy a tótok tudnak valamit. Itt van ez a sokat szidott nyelvtörvény, esküszöm, ha levesszük belőle az ordító magyar ellenességet, a legkirályabb törvények egyike. Szigorúan védi az államnyelvet. Hát kérem, mi ezzel a baj??
De, hogy miért is kezdtem ezzel? Nyomban ide másolok egy mondatot az mszp.hu-ról: „A Societas - Új Mozgalom újragondolásra érettnek tartja az egyetemi és főiskolai hallgatói képviseletek megválasztásának kereteit”. Szerintük ez egy magyar mondat. Anyáááám! „újragondolásra érettnek tartja” – hát ez meg mifasz? Hogy lehet valaminek a kereteit újragondolásra érettnek tartani???
Szóval, én szeretném, ha a magyar állam is hozna egy szlovákhoz hasonló nyelvvédelmi törvényt, ugyanis abban benne foglaltatik, hogy, aki nem helyesen használja az államnyelvet (különben meg, aki ezt a szót kitalálta, azt is akasztanám) 5000, bizony (!) ötezer euró büntetéssel sújtható. Ez cirka egymillió háromszázezer magyar fotyó. Na kérem, én egy kicsit elnézőbb lennék, mert a magyar nehéz nyelv (kinek?). Én csak 5000 forintot szabnék ki minden leírt, és kimondott nyelvi hibáért. Ugye milyen gyorsan tele lenne az államkassza. Sőt, felállítanék egy hivatalt is, ami lecsap minden hibára, az lenne a neve, hogy Államnyelv Védelmi Hatóság. Szép nem? Nem tudom, hogy újragondolásra érettnek tartjátok-e az ötletem kereteit?
A messze földön hírneves román felsőoktatásban résztvevők a minisztertől kezdve, a rektorokon át egészen a hallgatókig reszketnek, mint a nyárfalevél, hogy diplomájukat szarba se veszi majd az EU. Miért is?
Történt, hogy egyik egyetemükön umbuldáztak a képzéssel, akkreditálatlan szakokon, soha ki nem nevezett professzorok oktatták a diákokat, akik gondolták, jó helyen jó képzést kapnak. Na, ezt jó’ benyalták. Nyár közepén jött a hidegzuhany, hogy az oktatási miniszter 100 000 Spiru Haret egyetemen tanuló diplomáját érvénytelenítette. Mert! És itt jön a lényeg, rájöttek, hogy valami nem kóser. Az egyetem pár év alatt 41 ezerről 320 ezerre (!) növelte hallgatóinak számát. És ez senkinek nem tűnt fel, öcsém! Meg az sem merült fel, hogy vajh mire is okítják itt a nebulókat? Az is csak most esett le, hogy vagy annyira felduzzasztották a karok hallgatói létszámát, hogy szinte már felvételi sem volt, vagy esetleg akkreditálatlan szakokon oktatnak? Másrészt, hova tették ezt a sok embert? Vagy egy széken nyolcan ültek, ha meg béreltek, és/vagy építettek épületeket, szintén nem szúrt szemet senkinek? Most úgy néz ki, hogy a Spiru Haret diplomájánál a wc-papír is többet ér, mert az legalább jó valamire, mondhatni hasznos. Ja, eközben az a szép, hogy az oktatási miniszter nyomoz az ügyben, de az eredményt csak az őszi romániai elnökválasztás után közli csak. Miért? Mi köze a kettőnek egymáshoz? Az egyszeri paraszt, arra gondol, hogy valamelyik fejes síkhülye gyerekét nem vették fel, még az akkreditálatlan szakra sem, és potentátunk így áll bosszút. Aztán ha az új elnök kisöpri meg nem nevezett fejesünket, volt ügy, nincs ügy, ha meg nem akkor ejnye-bejnye. Ne felejtsük el, addig még van egy felvételi, lehet, hogy hülyegyereket most véletlenül (érted?!) be tudják szuszakolni büfé-ruhatár szakra!
Magyar tanulság: soha ne járj akkreditálatlan szakra, ki nem nevezett oktatóhoz! Még a felvételi előtt követeld az akkreditációs bizottság hivatalos okmányát, hogy elismert szakon tanulsz, és addig ne kezdj hozzá a felvételihez, amíg a tanár be nem mutatta kinevezését. Ezek után csodálkozz, nagy szemekkel, hogy nem vettek fel! Ja, és ha meglátsz egy politikust azon a szakon sündörögni a gyerekével, ahová te is felvételiztél, menekülj, mert biztos hiányzik a szak akkreditációja!