Adott a minap egy megletősen érdekes interjút Pokorni Zoltán – na, nem azért érdekes, mert hülyeségeket beszélt volna, hanem mert véleménye kicsit sincs összhangban a kormányzati oktatáspolitikával. Bírálóan beszélt például – bár nevét nem mondta ki – a Klebelsberg Intézményfenntartó Központról (azaz a Klikről), mondván a kormány olyan esetekben is magához vette a fenntartást, amikor az egyébként teljesen szükségtelen volt. Pokorni szerint túlcentralizált megoldás született – és állításának nehéz lenne ellent mondani. Bár a Klik nemrég egyéves fennállása alkalmából ódákat zengett arról, hogy milyen remek az utolsó iskolai pedellust is besöpörni a védő szoknyája alá, nem sokkal később egy vizsgálat rámutatott, hogy még saját magukat sem képesek hatékonyan működtetni. Külön röhej például, hogy egyszerű bénaságból a Klik dolgozói még mindig nem férnek el abban az áron felül bérelt irodaházban, amelyet a központ vezetője választott rámutatós módszerrel.

A legfontosabb viszont nem ez, hanem amit a parlament oktatási bizottságának elnökeként is dolgozó Pokorni a gyerekek kezeléséről mondott. Kifejtette, hogy a gyerekeket nem lenne szabad homogén csoportként kezelni, már csak azért sem, mert a hátrányos helyzetűek és az elit között teljesítmény és lehetőségek tekintetében is hatalmas szakadék húzódik. Éppen ezért oda kellene figyelni arra, hogy amíg a kis Ádámkának már megy a szorzótábla, addig Gáborka még a kivonással kínlódik, és nem vállat vonva lapozni egyet a következő fejezetre. Ekkor ugyanis a tanulók jó része előbb-utóbb menthetetlenül leszakad, és a későbbiekben nem lesz az adott területen sem tudása, sem pedig érdeklődése vagy motivációja.

Ehelyett kapunk egy olyan rendszert, ahol lassan azt is meghatározza a kormány, hány fokban megdöntött krétával lehet a táblára írni. Ennek legkiválóbb példája a tankönyvpiac „reformja”, amely kiválóan lehetővé teszi majd a pedagógusok számára, hogy a II. kerületben és a borsodi zsákfalukban is ugyanazokkal a tankönyvekkel és módszerekkel vágjanak neki az oktatásnak.

Az Emmi és csatolt részei azonban mennek a saját fejük után – bár olyan oktatási szakembert alig találni, aki ne lenne képes kimerítő részletességgel elemezni az ilyen mértékű centralizálás hátulütőit, ők tartják magukat ahhoz, hogy ez mindenkinek jól lesz. Valamiért. Pedig jó lenne figyelni az olyan hangokra, mint például Pokornié.

A szomorú az, hogy egyértelmű bizonyíték arra, mekkora károkat okoz majd például ez a lépés, legkorábban úgy 10 év múlva várható, amikorra a mostani elsősöket megrágja a rendszer. Addigra pedig közoktatási államtitkár legyen a talpán, aki összerakja újból a kártyavárat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.