Az Iskolaszövetkezetek Országos Szövetsége (ISZOSZ) és a DiákÉSZ közösen készített egy felmérést azokról a diákokról, akik passzív státuszban vannak az egyetemen. A kutatásból kiderült, hogy a hallgatók nagy része azért passziválta magát az egyetemen, mert nincs pénze, így nem tudta finanszírozni az egyetemet, vagy eleve azt, hogy egyetemre járhasson. Na, most ez eléggé lecsökkenti a munkavállalás lehetőségeit, mivel ha nincs aktív jogviszonyuk, a diákszövetkezet sem segíthet munkakeresésben. Mondjuk szerintem ez nem akkora probléma, hogy nem kell 300 forintért valami elképesztően degradáló munkát végezni. Igen, de akkor mit? Első körben mindenki a vendéglátás szakterületén belül kezd el keresni, ugyanis krimóból, kávézóból van annyi, mint égen a csillag, mi több, egy pohárszedői állás betöltéséhez még csak tejet sem kell forralni tudni. Abból viszont olyan nehéz kiszakadni, ha egyszer belekerül az ember, hogy nincs az a pápa, aki kihúzza onnan és visszarugdossa az előadóba szemiotikát hallgatni, keresztrejtvényt fejteni. Persze, ha az ember talál egy ilyen állást, jobb esetben még be is jelentik, így a NAV sem akadályozhatja a tálcapörgetés minden módjának kitanulását, de mint mondtam, ez egy olyan világ, amiben sosincs nap, nem csicseregnek a madarak, ellenben fizet. Nyilván lehet ezt csinálni egyetem mellett is, csak olyan mértékű koncentrációs zavart okoz az állandó éjszakázás, hogy képtelenség bármit is az agyba tuszkolni. Oké, de ha ez nem, akkor mi? Papír hiányában nem olyan egyszerű munkát találni, és a kapcsolati tőke ugyan meg tudja könnyíteni az ilyen helyzeteket, de az meg nem egy olyan dolog, amit a Moszkva téren osztogatnak. Ha valaki talál is nappali munkát, biztos, hogy nem fog tudni járni az egyetemre, mert mikor? A munkát meg nehéz otthagyni, mivel pénzforrás. Most akkor menjünk át levelezőre, és szombatonként járjunk be, az egyetlen olyan napon, amikor nem feszíti az idegrendszert, hogy holnap megint dolgozni kell? Persze a diákhitel 2-nek már egész jó konstrukciói vannak, de aki felvette és éppen visszafizetni próbálja, nem biztos, hogy jókat mond róla. Valamint, ha az iskola költségére elég is, az életre már nem, így megint fennáll az a probléma, hogy bejárhatok én az iskolába, viszont ma sem eszem, mert a családom 160 km-rel odébb él, és sajnos nem tudnak küldeni mentőcsomagot, ami egyébként szintén nem tart tovább pár napnál. Szóval érdemes ezen elgondolkodni, milyen lehetőségei vannak az aktív/passzív hallgatóknak egyáltalán arra, hogy az egyetemet el tudják végezni úgy, hogy egy szelet még nekik is jut a saját fiatalságukból. Persze, tudom, mi nem éltünk háborúban, úgyhogy fogalmunk sincs, mi az a szabadság, és örüljünk neki, hogy egyáltalán van lehetőségünk meleget enni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.