Szerbia is beszállt a „Melyik országnak rontották el jobban az oktatását” versenybe.

A pedagógusok ott is méltánytalanul alul vannak fizetve, a szakszervezetisekkel ott sem igazán hajlandóak tárgyalni az oktatási tárca részéről. Hogy csak néhány dolgot említsünk: a legfrissebb hírek szerint, amellett, hogy a tanítás eszközi feltételeit illetően is komoly hiányosságok tapasztalhatók Szerbiában, 30 ezer pedagógusnak például nincs ki a megfelelő óraszáma, a bérezésükről pedig jobb nem is beszélni.

A szerb tanítók, tanárok is utcára vonultak, hogy hangot adjanak nemtetszésüknek: múlt héten például csaknem ezren demonstráltak Belgrádban és 200 iskola tiltakozott egynapos tanítási szünettel a szerb kormány oktatáspolitikai intézkedései ellen – eddig úgy tűnik eredménytelenül.

A Pedagógusok Demokratikus Szövetsége is már hosszú ideje vitatkozik itthon az Emmivel a közoktatás átalakításáról, az intézményi összevonásokról, bezárásokról, és ezek eredményeként a pedagógusok tömeges elbocsájtásáról – közös nevezőre azonban eddig nem jutottak, és a lelke mélyén mindenki tudja, hogy nem is fognak. Mendrey László múlt heti közleményében többek közt arra hívta fel a figyelmet, hogy jövő év szeptemberétől a pedagógusok kötelező intézményben tartózkodása heti harminckét órára emelkedik, és nő a kötelezően megtartandó órák száma is - hogy mennyire, az még nem ismert. A kötelező órák számának emelése azonban pedagógusok elbocsátásával jár. Ezen órák kettővel történő növelése több ezer pedagógus foglalkoztatását teszi feleslegessé. A szövetség elnöke a következő kérdést veti fel: „Tud valaki olyan oktatási rendszert a világon, ahol az oktatás „gazdaságosan működik”?

Ha, már a kérdéseknél tartunk, bennem a következő merült fel:

Vajon mikor és hol csúszhatott el a dolog két olyan országban, melyek közül - hogy csak egy-egy példát említsünk - az egyik Szent-Györgyi Albertet, a másik Nikola Teslát kinevelte?