Nagyon úgy tűnik, hogy nem tapsikolnak Hoffmann Rózsának a fiatalok az újonnan bevezetett háromféle képzési formáért, az egyik legalábbis biztosan bukta. Mint tudjuk, sokak nagy örömére az állami finanszírozás feltétele lett a hallgatói szerződések aláírása, aki ezt nem akarja megtenni, annak marad az önköltséges forma. A kettő között pedig ott van a részösztöndíj, ami, mint az mára kiderült, nem vonzott hatalmas tömegeket.

Igazság szerint nem is értem, hogy miért gondolták az értelmi szerzők, hogy bárki is élni akarna ezzel a lehetőséggel, de alighanem ezzel nem vagyok egyedül. A frissen felvett hallgatók többsége igencsak húzza a száját a hallgatói szerződések miatt, igazságtalannak tartják, hogy arra akarják kényszeríteni őket, hogy a végzés után Magyarországon dolgozzanak úgy, hogy munkahelyet viszont nem garantálnak számukra. Emiatt sokan választották inkább az önköltséges formát, részösztöndíjas képzésekre viszont „meglepő módon” nem tolongtak az emberek.

Az ok igencsak egyszerű: a részösztöndíjért alá kell írni a hallgatói szerződést, ugyanakkor fizetni is kell a képzési költség egy részét. Vagyis olyan ez, mintha az ember önköltséges is lenne, meg röghöz is kötnék, fizet is, de a nem fizetőkre vonatkozó feltételeket is teljesítenie kell. Jó, tudom, nem annyit fizet, amennyi a tényleges tandíja lenne, ennek ellenére ugyanazt a szerződést kell aláírnia, mint annak, aki teljesen ingyen folytathatja a tanulmányait. Nem tűnik ez igazságtalannak egy kicsit?

Ha valaki saját maga állja a tanulmányainak a felét, akkor miért vonatkoznak rá ugyanazok a feltételek, mint azokra, akiknek teljes egészében az állam fizeti a diploma megszerzését? Ha már mindenkin be akarja hajtani az állam a felsőfokú végzettség elérésével járó költségeket, akkor csinálják korrekt módon: aki részösztöndíjasként kifizeti az összeg felét, az csak feleannyi ideig legyen röghöz kötve, mint a teljes ösztöndíjasok. Így egy kicsit jobban hangzana nem? És talán nem is maradna üresen a részösztöndíjas helyek 65 százaléka…