Elkezdődött a táborok időszaka. Ma reggel is számos kisgyermeket láttam, akik jól megtömött hátizsákkal az édesanyjuk kezét fogva a buszpályaudvarra igyekeztek, ahol megkezdődik a nagy nyári kaland.
Gyerekkoromban imádtam táborba járni: a Balatonnál, a Börzsönyben, de voltam helyi táborokban is, ahová nem kellett elutazni. A mai gyerekek lényegesen több lehetőséggel rendelkeznek, nem helyszíneket tekintve, abban korábban is bővelkedtünk, hanem tematikus táborok szempontjából. Ma már ritkaságszámba megy, hogy egy nagyobb gyereket egyszerűen elvisznek a Balatonhoz, ahol berakják egy bungalóba 3 másik mellé, és egész nap játszik, fürdik, szórakozik. Adott lovas-, rajzos-, ének-, és még millióféle tábor, de nagyon sok olyan hely van, ahol a gyerekeknek tanulnia kell. Bizony-bizony, az élet már nyáron sem csak móka és kacagás, a diák ekkor is diák, ennek megfelelően olvasnia kell, ha épp irodalmi táborban van, vagy épp angoloznia kell, ha idegen nyelvű táborba íratják, esetleg éjjel-nappal matekozik, ha ilyen helyre kerül be, és van aki ezt mind megjárja egy nyár alatt.
A táborok nem feltétlenül arról szólnak, mint korábban, habár ez nem biztos, hogy probléma. Egészen addig rendben is van a „nyári tanulás”, amíg van mellette lehetősége a gyereknek a kikapcsolódásra. Hiszen nem véletlenül szünet a szünet, arra való, hogy az egész tanéves munkában elfáradt tanulók regenerálódjanak kicsit. Ezt a tényt sok szülő figyelmen kívül hagyja, sok is manapság a leterhelt, stresszes gyerek.
A táborban való tanulás mellett és ellen is szólnak érvek. A gyerek nem felejti el a nyáron az iskolában tanultakat, felkészült marad, folyamatosan tréningezik az elméjét. Ez rendben is van addig, amíg ténylegesen csak azt ismétlik, amit a gyerek tud. Ez nem feltétlenül megerőltető. Az viszont már problémásabb, ha a táborokban is minél több új információval próbálják teletömni a lurkó fejét. Ez már fárasztó, és olyan helyen kerül előtérbe a tanulás komolyabb része, ahol a gyereknek éppen az ellenkezőjét kéne tennie: lazítani, játszani, élvezni a nyarat. 
Természetesen a gyerekek még így is sokkal jobb helyzetben vannak, mint korábban. Hallottam a szüleimtől én anekdotákat az úttörőtáborokról. A kedvencem, mikor félig nevetve, félig még mindig kissé felháborodva elmesélik, hogy hogyan zajlott a levelezés a szülőkkel, abban az időben: azokat a leveleket, amiben a gyerekek azt írták, hogy rosszul érzik magukat kőkeményen kiselejtezték, és megparancsolták, hogy fogalmazzanak meg egy új pozitív kicsengésű levelet, hiszen „az anyuka még megijedne, és hazavinné a gyereket.” Ilyen azért ma már nincs, szerencsére első a gyerek, még ha tanulnia is kell a nyáron.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.