A Pom-Pom, a Süsü, a Keménykalap és krumpliorr írója nem szerepelhet a Nemzeti alaptantervben, mivel még életben van. Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár Csukás István szomorúságát kifejező levelére azt válaszolta, nem lehet az alaptanterv része az az író, aki még köztünk él.

A csöppet sem szakmainak tűnő választ több okból is furcsának találhatjuk: egyrészről, miért szerepelt az eredeti változatban Csukás, ha a már említett alapelv érvényesült a tantervírás során is. A másik oldalról pedig − bár mindenki tisztában van a magyar irodalom tantárgy hatalmas, befejezhetetlen hosszúságú író-költő listájával −, az irodalomtanítás nagyon fontos része az ÉLŐirodalom megismertetése, tudatosítása. Parti Nagy, Tóth Krisztina, Kukorelly nagy népszerűségnek örvendhet a nagyobbak, Varró Dániel a kisebbek között. A gyerekeknek látni kell, hogy az irodalom AKTUÁLIS, hogy Petőfi nem azért írt a hazafiságról, mert hiánycikk volt a költészetben, hanem mert éppen egy forradalom közepében találta magát, hogy Balassi nem azért alkotott pár „vitézes verset”, hogy a neve mellett meglegyen 400 év múlva az „istenes, szerelmi, lovagi” költészet háromszög az irodalomkönyvekben, hanem mert benne élt a harcokban. Ehhez kell a kortárs költészet, mert az RÓLUNK is beszél. Megmutatja, hogy mindannyian a MOST-ban alkotunk.

Azt mondják, a jó irodalom mindig aktuális, ezért marad fenn évszázadokon át.

Nos, úgy tűnik, egyesek szerint a szavatossági idő a halállal kezdődik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.