Szerencsejátékba kezdett az oktatási államtitkárság, s megtette tippjét: Hoffmann a Széll Kálmán Tervben megfogalmazott tizenöt éves korhatárig tartó tankötelezettség helyett a 16 éves korhatárra fogadna, bár eredetileg 17-et javasoltak. Érvelése szerint megérné az az egy év, hogy bent tartsák a gyerekeket az iskolában. Azonban, hogy mindenki számára világossá váljék: jelenleg 18 éves korig kell iskolába járniuk a fiataloknak. A tervek szerint pedig vagy 15 évesen, vagy 16 évesen kiadják az útjukat, csináljanak, amit akarnak.

Persze értjük mi földi halandók is, hogy azok a fránya naplópók, akik csak melegedni járnak az iskolába, na ők, inkább kallódjanak az utcán. Értjük azt is, hogy elmehetnek dolgozni, és nincsenek immár a padhoz láncolva, meghozhatják maguk a döntést, hogy mit is kezdjenek az életükkel. Szép és tiszta minden. Csak az nem, hogy, mi történik azokkal a fiatalokkal, akik 15-16 évesen alkalmatlanok arra, hogy iskolába járjanak. Mihez kezdenek ők, ha nincs a kezükben tudás, amire alapozhatnának, amivel munkát vállalhatnának, amivel elkezdhetnék az életüket. Na ők lesznek a drogosok, a csövesek, és a piti kis tolvajok. Persze akinek nem inge, az ugye ne vegye magára. A kérdés pedig adja magát. Nyer-e a kormány azon, hogy pénzt spórol a tankötelezettség korhatárának csökkentésével? Persze, hiszen nem kell kifizetni fölöslegesen ezen diákok taníttatását. De akkor is nyer (?), ha ezeknek a 18 év alattiaknak az életét kell majd rendbe rakni, ha hajléktalanként dörömbölnek majd az Országház kapuján. Jobb híján, hiszen nem lesz majd hol lakniuk. Mert, ha 15 évesen kilépnek az iskola kapuján, semmiféle szakképzettséget nem kapnak.