Ausztriában is megkongatták a vészharangot, hiszen azon túl, hogy már most is vannak olyan szakok és iskolatípusok, ahol munkaerőhiány van, a helyzetet rontja, hogy a következő években 120 ezer pedagógus is otthagyja a katedrát, s nyugdíjba megy. Az utánpótlással meg ők is szarul állnak, így próbálják a tüzet oltani, mégpedig a középiskolai oktatás egységesítésével. Németországban ennél sokkal kreatívabb módszerrel kívánják csillapítani a tanárhiányt, két éve legalábbis még Kelet-Európából akartak tanárokat toborozni. Akkor ugyanis a szintén rossz „utánpótlás-képzés” miatt elfogytak a matematika, az informatika és a természettudományos tárgyakat oktató pedagógusok. Pont mint nálunk. Hiszen évek óta harsogja mindenki, hogy kritikus a tanárképzés helyzete, fogynak a tanárok, akik ráadásul még szarul is keresnek. A hibákat tudjuk, valahogy az egész rendszer csorbát szenvedett az évek során. Miután a tanárokat mindenki lenézi, elsősorban az alacsony fizetésük, majd annak okán a társadalmi ranglétrán elfoglalt méltatlan helyük miatt, ezért nem csoda, hogy csak néhány elszánt fiatal választja azt mégis hivatásául. Ennek okán alacsony a jelentkezők száma, s így alig pontokkal is bekerülhet bárki a tanító, és tanárszakokra. Az alig pontok következménye pedig a minőségromlás… és igen ők lesznek a tanáraink. Na ezen kívánna segíteni az új felsőoktatási törvény, a pedagógus életpálya modelljével, legalábbis, ha lesz belőle bármi is. Ám, ha lesz, sem biztos az azonnali felemelkedés, hiszen a tanárok megbecsültsége csak alig emelkedne, viszont sokkal nehezebb előremenetelt kínál azon szerencsétleneknek, akik mégis a tanításra szánnák életüket.

Ezek tudatában aztán meg végképp nem csodálkoznék, ha a fiatalok jól beintenének mindenkinek, és csak azért is megtanulnak, jelen esetben németül, majd buszra szállnak, és elkezdenek Németországban, vagy Ausztriában dolgozni. A helyzet egyszerre javulna két országban is, s válna tragikusság itthon. Miközben mi csak tovább hajtogathatnánk, immár tök egyedül, hogy tanárhiány van.