Határozottan jelentem ki, hogy a történet kétszereplős, és mindkét fél vesztes benne. Az állam esetében egyetlen okot említenék csak, mégpedig hogy a pénzébe kerül. Erre élből megvan a válasz, hiszen, aki hagyja magát, azt verjük is át. Ugye, hello Magyarország - ismerős a felfogás. Aztán ott a másik oldal, a hallgató, aki pályafutását diákként kezdte el, amikor valószínűleg még halványlila gőze sem volt, hogy mi a f@szt akar majd kezdeni magával fölnőttként. Ezért beikszelt egy jól hangzó képzést, jöjjön, aminek jönnie kell. Félúton viszont el kezd azon agyalni, mit is kéne még elvégezni mellette, na persze az állam pénzén. Ekkor előveszi a matektudását és elkezd számolni: államilag támogatott formában 12 félévet tanulhat, ami az alap- és mesterképzésre használható fel. Igen ám, de ő nem csak egyet-egyet szeretne, hanem legalább kettőt az alapból. Na amíg egyszerre csinálja, addig meg is teheti – sőt ettől a félévtől kezdve a végzést követően is: tehát ha az egyik bachelort befejezte, a másikat is tovább folytathatja államin. A képbe azok rondítanak bele, akik már megszerezték a diplomájukat, de még egyre vágynak a mester előtt, és hát persze, hogy az állam pénzén. Itt találkozunk először a Felsőoktatási Információs Rendszerrel (FIR), ami 2006-tól működik úgy, ahogy. A FIR jó is lenne, ha rendesen működne – és bármiféle adattal rendelkezne a 2006-os évet megelőzően, de nem működik rendesen. Erre jön rá, hogy a felvételinél ugyan a jelentkezőnek van adatközlési kötelezettsége, ám ő int egyet, belefér ez még, és inkább eltitkolja diplomáját. És kész, a rendszert máris kijátszotta, tovább tanul, diplomát halmoz. Tök ingyen, tegyük hozzá.

Amint azt az elején leszögeztem, a hallgató is balek, mivel többdiplomásként sem fog jobban elhelyezkedni, hiszen a gyakorlati tudására kíváncsi a munkaerőpiac, és nem a diplomáinak számára. Aztán balek azért, mert sír a szája az oktatás színvonala miatt, de pont miatta van kevesebb pénz annak emelésére. Harmadrészt ő lesz a történet legnagyobb vesztese, amikor lebukik, és nem csak kártérítést kell fizetnie, de bizony a hitelét is elveszti.

 

Úgy kezdtem, hogy a történet kétszereplős. Nem beszéltem viszont a felsőoktatási intézményekről, akik szívesen tűrnek annak érdekében, hogy minél több hallgatójuk legyen, fejkvóta ugye. Így maradnak az eltitkolt diplomák az újabbak fényében.