Persze ilyen aljas szándék meg sem fordul az oktatási államtitkár fejében, ő nyugodt szívvel adná meg a felsőoktatásnak a szóbeli felvételi lehetőségét. Igen, csak a lehetőségét, mert nem lenne kötelező: ha az intézmény igényli, visszakapja a szóbeli felvételit. Szabályozás mégis lenne: ha ugyanis például a jogi karok a felvételizőket szóban is meg szeretnék hallgatni, akkor az összes jogászképzésre egységesen előírják a szóbeli felvételit. Kedves szándék, de a gonosz felhangok közel sem alaptalanok. Míg a 90-es években többnyire már csak az írásbeli felvételit használták a felsőoktatási intézmények, és csak kevesen tartottak szóbelit, 2005-ben teljes joggal került bevezetésre a kétszintű érettségi felvételit kiváltó jogosultsága. Az egy másik kérdés, hogy a kétszintűség nem érte el valódi szándékát, de tény, hogy valóban szóban és írásban is számon kérte a diákokat. A rendszerrel nem is volt komolyabb gond, amíg nem kezdtek el panaszkodni az egyetemek, hogy de igenis kell az emberi kapcsolat a felsőoktatásba készülőkkel. Ám legyen, érthető, hogy mindenki inkább biztosra menne, és a saját szemével győződne meg arról, hogy a legjobbak kerüljenek be hozzájuk. A kérdés csak annyi, hogy mit kezd a felsőoktatás a százezres jelentkezéssel, ki fogja őket szóban felvételiztetni, és főleg miből? Mert a tananyag felmondására az érettségi is tökéletes volt, a szubjektív beszélgetés adta eredményekből pedig számos konfliktus adódhat. A kidolgozatlan terv, a vaktában harsogott szóbeli felvételi pedig kétség kívül rossz gondolatokat ébreszt az emberben. Így Polónyi István oktatáskutatóban is, aki szerint hihetetlen az az állítás, hogy a jelenlegi finanszírozási rendszerben a felsőoktatási intézmények a szóbelit csak és kizárólag a legjobb diákok kiválogatására használnák. Már csak azért is, mert a fejkvóta miatt az érdekük az, hogy minél több hallgatót vegyenek fel. Viszont, ha a szóbeli lehetőséget ad a diákok pontszámának felhúzására, akkor a magasabb ponthatár miatt több államilag támogatott hallgatót kapnak, vagyis több pénzt is. Továbbá illúzió az is, hogy több ezer diák közül egy tanszék képes lenne kiválogatni, hogy ki alkalmas és ki nem. 

Ezek után pedig valóban kérdéses, miért is szeretnének az egyetemek és főiskolák újból szóbeliztetni. Csak a színvonal javítása a céljuk, vagy esetleg a pénzszerzés?