Volt is szó már korábban a jelenségről, miszerint megszaporodott a szakdolgozatírásra szakosodott online jótevők száma. Akkor azonban még csak komolytalan, csírájában kihaló üzletágnak tekintettük, mivel a megírást vállaló online szakdolgozatgyár hibát hibára halmozott felhívásában. Kiröhögtük őket hangosan, hiszen ki bízná magát ezekre - majd el is felejtettük őket gyorsan.

A téma viszont közel sem felejthető ennyire könnyen, főleg így a szakdolgozatok leadási szezonja közben. Jött a hír ugyanis, hogy egy-egy szakdolgozat megírásáért bizony 300 ezer forintot is kicsenget a kérdést ily könnyedén elintéző hallgató. A megírást 60 ezertől vállalják el, itt azonban a legfapadosabb szolgáltatást adják csak: értsd – nincsen benne az árban a borító, a tartalomjegyzék, az irodalomjegyzék, a mellékletek elkészítése. Persze opcióként bármi megrendelhető, ha bírja azt a „szakdolgozó” pénztárcája. Rendelhető továbbá szakdolgozat-javítás is, ha a konzulens problémázna a tartalommal. Jó, oké. Ez még rendben is van – végigkísérik a szakdolgozat útját, így teljes körű a full extrás szolgáltatás. De még mindig nincs megállj, ezek a böcsületes emberek még a leghülyébb egyetemistára is felkészültek. Észmegáll: tegyük fel, a hallgató kiválaszt egy témát amiről még csak lövése sincs, megkapja kézhez az elkészült irományt, ami csillog villog, de nem tudja miről szól. Ezért további pénz fejében, megkapja a rövidített tartalmat is, hogy felkészülhessen belőle a védésre, úgy, hogy bele se kelljen lapoznia. Ezek után vajon ki rendeli meg a szakirodalmat? Ha megírni sem akarta a szakdolgozatát, minek olvasná el hozzá a benne szereplő irodalmat.

Ez az üzlet pedig az utóbbi évek legleleményesebb találmánya, hiszen nem büntethető, csak a hallgató, ha lebukik – aminek viszonylag kicsi az esélye, kivéve, ha tényleg fogalma sincs mi áll a szakdolgozatában. S, ha már teljesen legálisan írható meg pénzért más szakdolgozata, miért ne lehetne erre képzést építeni. Alap majd mesterképzést, szépen igazodva Bolognához. A piac adott a sok hülye révén, a munka jól fizető, a képzettség pedig biztosítékként szolgálhatna. Legalábbis egy tökéletes világban, ahol az egyetemistának szinte semmit sem kell csinálnia a diplomájáért. Csupán beiratkoznia a választott egyetemre, főiskolára, kifizetni a tandíjat, ellébecolni pár évet, majd megvenni a boltban a szakdogát, kifizetni az államvizsgázót, majd apa-anya tapsviharában átvenni a jól megérdemelt diplomát. Isten hozott szép új világ. Így születik az új magyar értelmiség.