Fizess, ha diplomát akarsz - szólít fel a legtöbb egyetem az utolsó pillanatban. Az indok változó, és minden esetben elég kreatív. Könyvtári könyvek tartozása, elmaradt UV-díjak vagy éppen kredit-újrafelvételi díj miatt - ahány intézmény, annyi név. Persze egyik sem a lehúzásról szól, ezekkel az összegekkel csak motivál a főiskola és az egyetem. Szorgalomra, a határidő betartására, a jobb teljesítményre. A hallgató meg fizet, többszörösen is a diplomájáért.
A legszebb, hogy vannak olyan felsőoktatási intézmények Magyarországon, ahol csak az államvizsgát megelőzően tudatosítják a hallgatókkal, hogy fizess ezért, meg azért. Tulajdonképpen már korábban is kellett volna, de hát miért nem figyeltél oda - okosítják a fiatalokat. Erre normál esetben a hallgató rákérdez, hogy miért is nyújtották be a számlát neki: a válasz pedig változó is lehet. Tény, hogy a legtöbb főiskolás, egyetemista számára az UV-díj fogalma nem ismeretlen, ha más nem, hallomásból ismeri annak létét, csak úgy, mint a kredit újrafelvételi díját. Mindkettő más-más tulajdonságokkal jár felsőoktatási intézményenként. Van ahol, tisztában vannak vele a hallgatók, és van ahol nem. Van ahol, mindenki fizet - ha újra vizsgázik, vagy ismét felveszi az adott tantárgyat -, és van ahol nem. Aztán olyan is van, ahol megbonyolítják az egészet, és attól teszik függővé, hogy ki milyen képzési formában tanul, adj isten államis, vagy költségtérítéses. A legszebb ezek közül, amikor az államis nem fizet semmiért, a költséges meg a félévente súlyos százezrek mellé, akkor is fizet, ha pótvizsgázik, és akkor is, ha többszöri vizsgát követően újra fel kell vennie az adott tárgyat.
Aztán van, ahol csak az UV-ért kell fizetni, és van ahol csak a tantárgy újbóli felvételéért.
Így érthető, ha a hallgató a végére már azt se tudja, hogy „fiú-e vagy lány”, nem hogy azt, mely könyveket felejtette el visszavinni a könyvtárba. Mert, hogy azért is fizetni kell ám.
Ami ennél is sokkal kellemetlenebb, hogy a tudatlan hallgatót olykor nem csak fizetéssel kapcsolatos meglepetés ér, hanem a nagyságrend is sokkolja. Igen, ez is intézményenként változó. Meg annak időben történő bejelentése is.
Egyes esetekben egész szak árát próbálják meg leverni a diákon. Hiába hirdették meg állami képzésként az adott szakot, esetenként hiba csúszik a gépbe. Na jó, a hasonló jogosulatlan díjaktól eltekintenek az intézmények, nem ajánlom azonban senkinek az azzal járó hercehurcát. A rendszer előnye viszont, hogy mire a diák végigszenvedi magát az egyetemi bürokrácián és a törvényi szövegeken, perfekt lesz a közigazgatás berkeiben és a jogon is hendikep vár rá.
Természetesen ezek egy része még érthető, hogy például fizessen, aki újra felveszi azt a bizonyos tantárgyat, hiszen ne foglalja el a helyet az alsóbb évfolyamtól. Az is érthető, hogy fizetnie kell annak, aki nem tanult az első vizsgájára, hiszen a pénz motiválja, hogy a következőre már kellőképpen készüljön. Ez mind érthető. Az viszont egyáltalán nem, hogy ezek összege, és jogosultsága miért nincsen központilag meghatározva. Valamint az sem egyértelmű, hogy némely iskola miért tartja elégségesnek, hogy csak a diploma átadása előtt figyelmeztesse erre hallgatóját - mert ez már biztosan nem csak a komolyan vett tanulmányokat segíti elő.
