Akár a magyar viszonyokat is kihallhatnánk Sir Robinson a közoktatást bíráló szavaiból, de nem csupán rólunk beszélt, hanem egyetemesen rótta meg a közoktatást. Méghozzá annyira, hogy globálisan szólított fel mindenkit: újra kell gondolni az oktatási rendszerünket, különben nagy meglepetések érhetik a világot. Érdemes pár percet szánni érveinek átgondolására még mielőtt elküldenénk a fenébe, hogy miket beszél össze-vissza. Először is arra figyelmeztet, hogy az egy állandó sablon tudás megszerzése kifejezetten hátrány lehet a későbbiekben: ugyanis megjósolhatatlan, hogy milyen lesz a világ tíz, vagy akár öt év múlva. A folyamatosan változó munkaerő-piaci igények mellett, annak az iskolával közösen kialakított szemléletét hibáztatja a fiatalok kreativitásának felőrlésében. A munkaadók és az oktatás együttes nevelése ugyanis, hogy a hiba a legrosszabb dolog a világ. Ezzel szemben Sir Robinson azt állítja, hogy aki nincs felkészülve saját hibáira és tévedéseire, sosem fog előállni eredeti gondolatokkal. Márpedig az iskolarendszer nem csak bünteti, de meg is bélyegzi azokat, akik hibákat vétenek. Ismerős a helyzet itthonról is: a fekete pontok árnyékában tűnik el pillanatok alatt a kreatív energia. Viszont ennél is tovább ment az egyetemi tanár, a tudáshalmozás okának tartja továbbá az iskolák oktatási hierarchiáját felépítését. Legfelül a reál, alatta a humán és csak legalul helyezkednek el a művészetet oktató tantárgyak. Véleménye szerint ezzel az oktatás célja egyértelműen az, hogy professzorokat képezzen. Közfelfogás ugyanis, hogy a diplomások azonnal találnak munkát – ugye? Magyarországon is ismert ez a felfogás, aminek következtében egyrészt alig találni diploma nélküli fiatalt. Másrészt egy csomó diplomával rendelkező állásnélküli pályakezdőt lehet látni. Harmadrészt jön a már említett diplomahalmozás: a kreatív szemlélet hiányában a Ba-t követi a master képzés, azt meg a PhD. Nem csoda így, ha az állások többségéhez már magasan képzettnek kell lennie az embernek.

 

Ezt mutatja a hazai helyzet is. Egyen oktatás, egyen diploma, egyen gondolkodás. Semmi önálló ötlet, problémamegoldás, vagy kreativitás. A fiatalok számára a diplomaszerzés a legfontosabb, abból is a minél magasabb szintű. A tehetségek elvesznek, viszont az országban nő az egyforma papírral rendelkező álláskereső frissdiplomások száma. Ez pedig nem a tanulók és hallgatók hibája, hanem a rendszeré, amely nem a képesség szerinti képzésre, hanem a tudásra épülő oktatásra épít. Ezért, ahogy Sir Ken Robinson fogalmaz: újra kell gondolnunk az oktatási rendszerünket.