Sokba kerül diplomássá válni, a hallgatók egy része pedig hitellel oldja meg a hozzávezető utat. Tehát többségük a három év főiskola után, vagy a plusz kétévnyi mesterképzést követően válik az egyik pillanatról a másikra adós álláskeresővé. A jelenlegi munkaerőpiacot ismerve pedig az amúgy is kilátástalan pályakezdés rögtön törlesztéssel indul. Szép remények.
A hírekben folyton csak arról lehet hallani, hogy a főiskolát vagy egyetemet végzettek alig tudnak elhelyezkedni, és ha sikerül is csak éhbérért. Arról azonban sosem szól a fáma, hogy ezekért a nagyszerű diplomás kilátásokért sokan már az iskolapadban eladósodnak. A diákhitel ugyanis sokak számára nem csak drága ruhák beszerzésére, vagy a féktelen bulizás finanszírozására szolgál, hanem a diploma kifizetésére. Még ha a képzésért magáért nem is kell fizetni. A diákhitelért viszont kell, még pedig akkor, amikor a frissdiplomás munkához jut. Azzal viszont a legtöbb hallgató tisztában sincs, mégis mennyit, és mennyi ideig kell majd törlesztenie. Amikor felvette, csak ez a lehetőség állt rendelkezésére- mondjuk azért, mert ma a főiskolások, egyetemisták szemét az intézmények nevetséges ösztöndíjakkal szúrják ki. Rávághatnánk, hogy ha olyan könnyen fel tudta venni, akkor viselje a következményeit. Azt azonban senki sem veti a szemükre, hogy ebből a pénzből próbálják meg fizetni a kollégiumot vagy az albérletet, esetleg a bejárást. Ezek közül pedig egyik sem két fillér. Ugyanez a pénz fedezheti – ha nem az előbbiek valamelyikét- az étkezést, mert enni ugyebár kell. A hallgató, hacsak nem tanul éjjel nappal, akkor eljár szórakozni, vagy vesz magának egy érdekes könyvet- ez is mind pénzbe kerül. Ha tanul, akkor tankönyvekre is költ, ezek ára szintén a csillagos eget verdesik. Ha nem tanul, akkor jegyzetet kell fénymásolnia, ez is pénz. Közben becsúszhatnak UV-k, keresztfélévek, nyelvvizsgák, amik szintén sokba kerülnek. A képzés végén pedig jön a szakdolgozat nyomtatás, kötés - sok-sok pénzért. A végeredmény pedig milliós tartozás, diplomával a kézben.
Mégis a diák csak küzd, mert céljai vannak: a végén pedig a szemére hányják, hogy azt sem tudja mennyit kell fizetnie majd. Ahelyett, hogy több támogatást, ösztöndíjat adnának neki, vagy éppen csak kedvezőbb diákhitelt.
Jó hír, hogy egyelőre nem a szuperbruttó bér alapján kell törleszteni a diákhitelt, hanem a bruttó adóalap 6 százalékát kell minimálisan, évente a törlesztésre költeniük a munkába állás második évétől. A rossz hír, hogy ha kiszámoljuk mennyi a bruttó bér 6 százaléka nettóban, akkor kiderül: egy bruttó 200 ezer forintos fizetés esetén ez havi 12 ezer forintot jelent, ami így már a nettó fizetésnek nem 6, hanem 8,7 százaléka. Kedves tőlük.