A Kodolányi János Főiskola immár második alkalommal akarja könyv formájában elhitetni magáról, hogy aki náluk végez, a diploma átvételével egy időben válik sztárrá, de legalábbis roppant tehetségessé, és sikeressé. Nincs is mit szégyellni ezen. Pénzük van rá, miután alaposan megpumpolják hallgatóikat, akik a befizetett temérdek pénzért cserébe ilyen formán kapnak egy kis megerősítést. Bár ettől még korántsem válnak sem tehetségessé, sem közszereplővé. Az írónő persze hisz benne, hogy aki interjúit elolvassa, az olyan szellemi potenciált szerez magának, ami egyből a siker útjára navigálja őt. Ennek élő példája az első kötetben körberajongott Azurák is, aki nem csak a könyv promóciójának kiemelkedő tagja, de hosszú évek óta a Kodolányi reklám arca is. Mást nem is nagyon tudnak mutogatni, bár valahonnan összekapartak még Azurák mellé 17 megszólalót, akik csak a Kodolányinak köszönhetően váltak szakmájukban megismételhetetlenül sikeressé. Ők büszkén, mellkasukat kihúzva bizonygatják, hogy ez bizony csakis a főiskola érdeme. Nyilván.

Egy évre rá, hogy megjelent az első kötet, nem nyugodhatott a főiskola, és megjelentette az Atomtehetségek a Kodolányin című, szintén káprázatos második interjúkönyvét, mivel az első kötet bizonyára már mind elfogyott a boltokban. A felállás változatlan maradt, ezt is a lelkesedéstől buzgó, és fékezhetetlen Virágh Ildikó írta. Ám különösebben ismertebb ex-hallgatókat most sem sikerült találni, hát elővették Gombos Edinát és Bebét. Hogy, ki az a Bebe? Ő Abebe Dániel az egyik magyar könnyűzenei együttes énekese. Valamikor régen még a Kodolányin végzett, és bár egyáltalán nem használja megszerzett diplomáját, mégis megállás nélkül büszke rá. Amikor eszébe jut egyáltalán. Gombos Edina is csak annyit tudott elmondani, hogy ő már befutott műsorvezető volt, amikor elhatározta, hogy diplomát is szerez magának, de nagyon sokat jelentett neki, hogy már elméletben is tudja, mivel is foglalkozik nap, mint nap. Lehet, hogy nem is a Kodolányi miatt lettek akkora sztárok? Márpedig de, hihetünk a könyvnek. Az ugyanis csak olyanokat mutat be, akik a Kodolányi nagyszerű oktatásának köszönhetnek, méghozzá sokat.

ezek fényében, remélem hát, hogy minél többen találják meg a sikerhez vezető utat. Mint tudjuk, ehhez igazán nem kell sokat tenni. Csupán annyit, hogy elolvassuk a könyvet. Ha mód van rá, azonnal mindkettőt. Úgy még hamarabb juthatunk a legjobbak közé.