Romániában is röghöz kötésen gondolkodnak, csak kicsit másképp csinálnák, mint nálunk: nem mindenkire vonatkozna és nem is minden szakmára. A céljuk, hogy a falvakat fellendítsék valamelyest, ugyanis hatalmas szakadék tátong a kisebb települések és a városok között. A javaslat értelmében az egyetemeken a legtehetségesebb vidékiek számára fenntartanák a helyek 10 százalékát, akik cserébe vállalnák, hogy 3 évet dolgoznak a szülőfalujukban.

Amiben különbözik a románok által kitalált rendszer a mi „hallgatói nyilatkozatra” átkeresztelt szerződésünktől az az, hogy csak az orvosokat és a pedagógusokat érinti. Vagyis azokat, akik tényleg el tudnak helyezkedni, és tényleg tehetnek azért, hogy kicsit jobb legyen a helyzet a falvakban oktatás, és egészségügyi ellátás terén. Nem kérnek lehetetlent, és nem cseszegetik az embert kétszer annyi ideig, mint amennyit tanult (tudom, már nálunk sem).

A szankciók ugyanazok lennének, mint a magyar rendszerben: ha valaki megszegi a szabályokat, visszafizeti a képzés árát. A különbség csupán annyi, hogy nem büntetnek senkit, és nem veszik el olyanoktól a lehetőséget, akik csak máshol tudnának boldogulni. A románoknak valamiért sikerült az, ami a magyar döntéshozóknak nem: fel tudták mérni, hogy mi az, amit ők tudnak nyújtani, és ennek fényében alakították ki a feltételeket. Magyarországon ezzel szemben a követelés, az ment/megy, de megfelelő feltételek továbbra sincsenek, továbbra is úgy kérik pályakezdők tízezreitől, hogy dolgozzanak itt X évet, hogy munkahelyet nem tudnak biztosítani. Lehet, hogy meg kellene nézni egy kicsit a román példát, és az alapján leülni gondolkodni még egy kicsit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.