Múlt héten egy ártatlannak induló gólyahétből lett országos botrány a Budapesti Műszaki Egyetemen: egy játékpisztollyal a kezében helyet foglaló hallgató „fegyvernek látszó tárgyát” ugyanis valóban fegyvernek vélte valaki, így gyorsan értesítette a rendőrséget. Nem meglepő reakció: amikor a hírt először hallottuk, mindannyiunkon félelmetes deja vu-érzés futott át: Pécsre gondoltunk. Igen, létezik az, amit úgy hívnak: kollektív emlékezet.

Az ügy kapcsán nehéz igazságot tenni. Nyilván nem zárhatnak be valakit azért, mert félreérthető helyzetbe keveredett, vagyis azért, mert egyszerűen hülye és kész. Egy másodéves hallgatótól teljen ki több, érezze át a súlyát annak, amit tesz. Szóljon: fiúk ez egy játékpisztoly, mutassa meg, hogy műanyag, vagy ne vegye elő a táskájából előadás közben. Az egyetemi lövöldözések világában ezt ép ésszel felmérni, nem olyan nehéz.

Az eset másik súlyos üzenetét a facebook-kommentek alapján szűrhette le a nagyérdemű: az egyetemisták – sajnos − túl nagy része ugyanis „Ez a magyar rendőrség, egy semmi ügyre kivonul a kommandó” posztokkal nyomták tele a virtuális teret, amiből levonhattuk a következtetést: van abban valami, hogy a magyar nép alapvetően pesszimista és kötözködő. Nos, aki mégsem az, valójában felsóhajtott, ha megtörténne, talán lenne esély a túlélésére. De ha lehet, inkább soha ne történjen meg újra.