Vajon szülők ezrei lélegeztek fel kanapéikon a kormány döntése után…? Talán nekik már nem kell megélni, hogy a függöny mögül lesik a csókolózó tini gyereküket, cigit találnak az iskolatáskában, vagy épp fogamzásgátlót a fiókban. Hétéves kortól jön az erkölcstan.

Sejtésem sincs, hogyan fog profitálni ebből egy elsős, vagy lesz –e olyan a kamaszokkal teli osztály, aki nem kap röhögőgörcsöt e tárgy neve hallatán, mint ahogy azt sem tudom, milyen tartalmat fed valójában az elképzelés: alsóban barátot keresel, felsőben óvszert osztogatsz? Bár könnyű humorizálni rajta, az elképzelés, hogy az iskola neveljen és értékeket mutasson, nem ördögtől való, csupán a megvalósítás efféle módja ütközik korlátokba.

Az erkölcstant ugyanis valami olyan áporodott levegőszag fogja körbelengeni, mint azt a halálra ítélt kifejezést: „kötelező olvasmányok”. Hiába van közte jó, benne van a kényszer érzete. Az erkölcs a könyvekben ugyanis marha unalmas, meg száraz, az életben meg érték. Hát ez kemény dió.

Nem hiszem, hogy erkölcstantól kedvesebb, jobb, empatikusabb emberek kerülnek ki az iskolából, akik majd ennek a tantárgynak a lététől élhetőbb társadalmat alakítanak ki. Az olyan kimondhatatlan, szavakkal meghatározhatatlan dolgok, mint erkölcs, vagy érték, kizárólag ugyanolyan kimondhatatlanul, meghatározhatatlanul adhatóak át: példával leginkább. Példaértékű pedagógusokkal, akik a matekórától a történelmen át a testnevelésig ott állnak minden órán. És persze példaszerű szülőkkel, akik ügyes-bajos dolgaik mellett, azért a gyerekeik erkölcsére is szánnak némi időt.