A brit kormány legújabb terve, hogy este nyolcig szervezne foglalkozásokat az általános iskolákban a diákok számára. Az indoklás szerint a gyerekek így legalább nem csavargással töltenék a délutánt.

Az egész napos, tehát körülbelül délután négyig, fél ötig tartó iskola, illetve a napközi mellett még erős érveket tudok sorolni: a szülők szintén négy óráig dolgoznak, így a késő délutánt már felügyelet alatt tölthetik a gyerekek, de a saját otthonukban. A problémás családok gyermekeinek még hasznosabb a délutáni szervezett tevékenység: figyelnek rájuk, szeretik őket (remélhetőleg az esetek többségében ez elmondható a tanítókról), a kortársaikkal játszhatnak, ami a szocializáció szempontjából szintén rendkívül fontos, jó lehetőség. Ideális esetben a gyerek az iskolában még azzal is foglalkozhat, amit szeret: szakkörök formájában bármivel találkozhat, ami érdekli.

Egyértelmű, hogy az iskola felelős az odajáró diákokért, és lelkiismeretes pedagógusokkal meg kell teremtenie a feltételeket, hogy a gyerek sok mindenben kipróbálja  magát. Vajon miért nem ugyanennyire egyértelmű, hogy a szülő felelős a saját gyerekéért? Ha nyolcig mások nevelik helyette, hogyan ismeri meg? Hogyan tudja a problémáit, nehézségeit, érzelmi válságait? Nyolckor a szülő elmegy az iskolába, hazaviszi, kilenckor pedig befekteti az ágyba a nyolc-tízéves gyerekét, és akkor maximum az esti mese (jó esetben), ami családi kommunikáció címszó alatt megesik.

Másrészről a tanítóktól és tanároktól sem lehet elvárni, hogy este nyolcig benn töltsék idejüket, hiszen vannak saját gyerekeik, családjuk, akiket ők talán nem akarnak napi 12 órában más kollégákra bízni.

Régen a család volt a kultúra közvetítés legfőbb színtere, s bár ma már az iskola az, nem minden az intézmény feladata. Kellenek a közös családi délutánok, az esti beszélgetések, a testvérekkel való lógás, a játék a szomszéd gyerekkel az udvaron, a közös munka a háztartásban. Csak ugye, ez mind idő meg felelősség. Amiből mindenki igyekszik a legtöbbet megspórolni.

Az angoloknál divat a bentlakásos forma, ami jóval nagyobb elszakadást jelent, mint a nálunk hétvégente hazajáró kollégisták életformája. Emellett ebben az országban a legnagyobb az iskolai agresszió megjelenése. Nem is tudom, mi lehet a gond.

Talán a szülőknek foglalkozni kellene a gyerekeikkel…?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.