Újabb plagizálás. Legyintünk. Újabb munka nélkül átvett diploma. Legyintünk. „Jaj, de mi is együtt írtuk a szakdolgozatot a barátommal az egyetemen.” „Hát nekem is apád írta meg a diplomámat.” „Alig voltak olyanok, akik három könyvnél többet olvastak volna el a szakdolgozat elkészítéséhez.” – most hasonló mondatokkal védik a magyar családok többsége a botrányba fulladt politikusokat és persze saját magukat is.

Nem vesszük már magunkra a vádakat, az elidegenedés rég elkezdődött. Kezdte a sort a német honvédelmi miniszter: Karl-Theodor zu Guttenberg. Ügye azzal zárult, hogy a bayreuthi egyetem elvette a doktori címet. Lassan már kezdjük pedig elfejteni Schmitt Pálunkat, senkit nem érdekel már, hogy hetente hányszor jár teniszezni, mióta Gyurcsány pécsi szakdolgozatát keresi egy egész ország, és miközben a román oktatási (!) tárca vezetője lemondott, mert korábban plagizált.

Most éppen ott tart a magyar közvélemény, hogy nem csak a jelent ócsárolja, hanem a múltat is. Ki tudja, hol kezdődhetett az oktatás mélyrepülése, de annyi biztos, hogy pár évvel ezelőtt még büszkén mesélték az idősek: „bezzeg a mi időnkben”. Most már ez sincs: akkor is rossz volt, most is az. Sikerült annyira leértékelni a tudást, hogy már nem is kelt botrányt a szívekben, ha valaki azzal áll elő, más tollával ékeskedik. Ha valaki hibázik, az nagy gond. Ha valaki csal, az sorba illő.

Természetessé vált, hogy időnként fény derül egy-egy csalásra. Azon kívül, hogy kárörvendünk az újabb és újabb botrányba keveredett politikus plagizálási ügyei felett, valójában meg sem érint minket a dolog. Nem gondoljunk, hogy a siker titka a valódi munka, nem gondoljuk komolyan, hogy mindenki, aki valótlan, hamis eredményekkel jutott oda, ahova, mennie kellene. El se gondolkodunk már azon reggelente, miért is kelünk fel. El sem gondolkodunk már munka közben, hogy miért is ülünk a gép előtt.

Közben az egyetemisták világa a mélybe süllyed, már nem csakhogy a diplomára nem vágyó fiatalokat idegenítjük el a felsőoktatástól („fizessen az, aki tanulni akar, ne az én adómból igyanak a koleszokban” jelmondattal), hanem azokat is, akiknek diplomásként az lenne a feladatuk, hogy kiálljanak a tudomány mellett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.