Elfogadták az új felsőoktatási törvényt. Pokorni, akinek korábban is voltak fenntartásai, nemmel szavazott. Azt mondta, hogy több olyan elemet is lát a törvényben, amelyek megnehezítik a szegényebb gyerekek sorsát, azt viszont pozitívumnak tartja, hogy a legjobb hallgatók állami- és részösztöndíjat kaphatnak. Kérdéses, hogy ez valójában mekkora „pozitívum”.

A pontos számokat még nem ismerjük, nem tudjuk, hogy milyen mértékben csökken majd a hallgatók száma az egyes intézményekben és milyen arányban oszlanak meg az önköltséges, valamint a „(rész)ösztöndíjas” hallgatók. Pedig ezek fontos kérdések, hiszen csak ez alapján tudjuk meghatározni, hogy ez a változás jó, vagy rossz. Mindenesetre, ha Pokorni szerint ez pozitívum, akkor reménykedjünk abban, hogy tényleg az. Reméljük, hogy a jelenlegi állapothoz képest nem csökken a támogatott hallgatók száma, sőt majd növekszik! Bízzunk abban, hogy mindenki egyenlő esélyekkel indul a felsőoktatásban. „Ez már most sem igaz!” – hallhatjuk több felől, és van is benne igazság, de minden megoldható más módon is. Akinek nincs pénze különtanárra, az üljön össze azokkal tanulni, akiknek telik rá, vagy jobb képességű diákokkal, akiknek nincs is különtanárra szüksége. Aki drágának találja a nyelvvizsgát, annak lehetősége van emelt szintű érettségivel megszerezni a nyelvvizsgapapírt, lehet, hogy az csak belföldön elismert, de ugyanúgy pluszpontot jelent a felvételin. Sok ilyen egyszerűen megvalósítható rafinéria van, ezeken nem változtattak, mert nem tudtak mit. Anno én is így csináltam és bejött. Élő példa vagyok rá, hogy saját magunk is teremthetünk egyenlő esélyeket.

A felsőoktatási törvényről amúgy is megoszlanak a vélemények, a többség elégedetlen. Többek között én is. Úgy érzem bekorlátozták a lehetőségeim a jövőre nézve, és nem is csak a magam kárán vagyok felháborodva. Féltem azt a generációt is, melynek tagjai most kezdenek majd tanulmányaikba, immár az új rendszer szerint. Őket úgymond belelökik a mélyvízbe, hiszen még a képzési költségekről sincsenek információik, ami azért eléggé nonszensz.

Nagy a káosz, de az észrevehető, hogy ezt mások is látják. Pokorni sem véletlenül nyomta meg a „Nem” gombot az „Igen” helyett. Annak azért örüljünk, hogy van, amit legalább ő pozitívumként könyvel el a törvényből.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.