Gyerekként mindenki játszott már papás-mamást. Ilyenkor pedig azokkal az élethelyzetekkel, szituációkkal operált, amelyeket szüleitől lesett el: apu hazaér, nem tetszik neki az anyu által főzött vacsora, kis veszekedés, aztán közös tévézés a gyerekekkel és még sorolhatnám. Nos, ezeket a felnőttes játékokat nemsokára az iskolában gyakorolhatják a gyerekek – szakképzett felügyelet mellett. Ha minden hír igaz – a kormány az udvarlás, a szerelem és a hűség oktatását is beépíti a Nemzeti Alaptantervbe. Így a tanulók akár már jövőre értékorientációt kapnának a tudatos párválasztással, a felelős szexuális élettel, a konfliktuskezeléssel, illetve a gyermekvállalással és a gyermekneveléssel kapcsolatban az órákon.

„Laikusként” – mivel nem vettem részt ilyesfajta szakképzésben – két kérdés merült fel bennem

Hogy hívják majd a szóban forgó kurzust?

Személy szerint a kissé patetikusnak ható Élet címet javasolnám, de talán még  A szerelem órája is elfogadható lenne. Csöngetéskor sokat lehetne utóbbival poénkodni: ütött a szerelem órája stb. Ennek fényében nagyon kíváncsi vagyok a szakértők javaslataira is.

Lehet egyáltalán az ilyen dolgokat tanítani?

Középiskolásként a szerelemről nem éppen a család, a gyermekvállalás és a házastárssal való konfliktuskezelés jut az ember eszébe. Nem is baj, mert nem annak van ideje tizenévesen. No, de akkor hogyan értenék meg, éreznék át ezeket a dolgokat a diákok? Hovatovább, ha már a tematika is szóba került: hogyan lehetne megtanítani őket tudatosan párt választani, amikor a dolog közel sem a tudatosságon múlik. Sokszor a felnőtt ember maga is elbizonytalanodik ki a számára ideális. Ezek a dolgok nem taníthatók elméletben. Lehet róluk osztályfőnöki órán beszélni, vagy néhány kérdést illetően tanácsot adni. Mégis, az élet hozta személyre szabott szituációk és a szüleitől vett példa nyomán fogják megtanulni a felnövekvő generáció tagjai kinek, mit jelent a szerelem és, milyen értékrend alapján építhető fel egy család.

Különben is, ahogy a népszerű dal mondja:

 „… szerelemhez nem kell ész,
szerelemhez nem kell semmi más
csak szerelem kell és kész.”

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.