Ellentétesnek érzem a történéseket és a közoktatási törvénytervezet azon pontját, amely már 17 éves korukban szabadjára bocsátaná a fiatalokat, és nem ragaszkodna iskolakötelezettségükhöz. Az én felfogásomban ugyanis ez mínusz egy évet jelent a diákok jó útra térítésében, sikeres nevelésében. Igen, mert vannak olyan fiatalok, akik szociális helyzetük miatt társaiknál jóval szegényebb útravalóval indulnak el reggelente iskolába. Ilyen fiatalok mennek be nap, mint nap az egyik székesfehérvári iskolába is, ahol agressziójukat már nem tudtál elviselni a tanárok. Segítséget kértek, majd rendőröket kaptak. A kép finoman szólva is abszurd: tiszta gettó, tiszta Amerika, ahol fegyveresek őrzik a rendet.

És bár elszakadt a cérna a pedagógusoknál, fehérváron mégsem nyugszanak bele a helyzetbe. Tudják jól, hogy hiba volt seperc alatt elindítani az úgy nevezett felkészítő osztályaikat, ahova azok a diákok kerültek, akiket sehova sem vettek fel. Hiba volt, mert nem készültek fel a feladatra, ez viszont az ő szemükben nem a reménytelenséget, hanem a lehetőséget jelenti. Mégpedig arra, hogy tanuljanak hibáikból, és kezeljék a helyzetet, mert a céljuk, hogy rendőrmentes övezet legyenek. A tanárok továbbképzéséken vesznek részt, de jövőre új módszert is bevezetnek: pszichológusok és szociális munkások is segítik majd munkájukat. A diákoknak pedig programokat szerveznek, járjanak el bokszolni, sportolni, harcoljanak, izzadjanak meg, de az iskolában már csak jobb jegyekért küzdjenek meg.

Persze a média ebből mit látott? Azt, hogy mennyire eldurvult a helyzet Székesfehérváron, hogy azok a szerencsétlen tanárok már rendőrt hívtak a saját órájukra is. Azt azonban senki sem látja, hogy a fiatalok hátrányos helyzetűek, felzárkóztató osztályokba járnak, és 18 év alattiak. A kulcsszavak kristálytisztán kivehetőek.