Az alapfelállás, ami lendületet adott a témának, és boncasztalra küldte a nagyképű mérnököket, nem volt más, mint hogy kiderült: a vállalati szektor továbbra is elégedetlen a pályakezdőkkel, így gyakorlati tudásukkal, nyelvtudásukkal valamint munka- és viselkedés kultúrájukkal. A hallgató bólogatva reflektált, igaz-igaz, de ez csakis a felsőoktatás hibája, a rossz rendszer torz szülötte az öntelt mérnöktársadalom. A legfőbb gonosz a kreditrendszer, amely csábítja a hallgatót, hogy az idők végezetéig húzza el tanulmányait. A diák pedig bízván abban, hogy munkája úgy is lesz, hiszen szakmájára mindig szükség van, nem is kapkodja el a befejezést.

Aztán ott a presztízs. A Műegyetem egy státusszimbólum, ami megint csak a kikerülők önbizalmát növeli - hiszen a név kötelez, garanciát ad, így akkor is felveszik őket, ha nincsen gyakorlatuk. A lány őszintén vall, és fokozza az önszapulást, bevallja, hogy már régóta gyakornokoskodik, ezért saját bőrén tapasztalta meg, hogy a szakmai gyakorlat bizony nem pótolja a munkatapasztalatot. Márpedig sokan ebbe a hibába esnek. Tény, hogy megnézve egy szokványos álláshirdetést, megrovás illeti a munkaerőpiacot is, hiszen mindben szerepel a többéves szakmai gyakorlat, miközben pályakezdőt keresnek.

Ennek ellenére sem kíméli a frissdiplomásokat a vállalati szakember. Úgy látja, hogy nem csak gyakorlatuk nincs a fiataloknak, de arról sincs fogalmuk, hogy mit jelent a valóságban, amit megtanultak. Ezért azonban nem őket, hanem a képzést hibáztatja, miután az látványos küzd a gyakorlatorientáltság ellen. Ami viszont a pályakezdők hibájaként egyértelműen említhető, hogy hiányos tudással rendelkeznek a cégek profiljával, tevékenységével, vagy éppen a munkakörök pontos ismeretével kapcsolatban. Jó tanács: érdemes tájékozódni a kiszemelt cégről, mielőtt nagyra nőtt igényeinkkel magabiztosan sétálunk be az állásinterjúra! Hiba továbbá, hogy a pályakezdők még mindig lazán kezelik a nyelvtudást, ahogy a megjelenést is. Nem kapcsolnak, hogy egy állásbörzén lefolytatott szimpla beszélgetésnek is tétje van.

 

Nem árt tehát észbe kapni. Nyugodtan mondogathatják magukban a mérnökök, hogy szakmájuknak presztízse van. Biztosra vehetik azt is, hogy a Műegyetem státuszszimbólum. Mindaddig, amíg leendő főnökük nem mutat az asztalon heverő állásajánlatok vastag paksamétájára.