Bizonyára számos egyházi iskola működik bérelt ingatlanban, ez az ügy mégis eljutott a felsőbb körökhöz. A püspöki konferencia szerint ugyanis nem egyértelmű, hogy a szerződés lejártával el kell hagyni az intézményt. Most éppen a tulajra mutogatnak, szerintük ugyanis a szóban forgó lízingszerződés meg sem köttethetett volna, az ugyanis ellehetetleníti a működést. Annak ellenére ágál azonban a világi szerződések intézménye ellen a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, hogy ő maga is a világi bürokráciához ragaszkodik. Arra kérte ugyanis levélben a Vatikáni Államtitkárságot, hogy a magyar katolikus érdekeit figyelembe véve kötelezze az irgalmas nővérek szerzetesközösségét, hogy biztosítsa a működési feltételeket a jövőben is.

 

És hogy mi a tanulság: Ne köss soha bérleti szerződést egyházi intézménnyel! De ha mégis erre kényszerülnél, akkor legalább lízingszerződést ne! A püspökök szerint egy határidő megszabása ugyanis mindjárt veszélyeztető tényező. Azt azonban tőlük is meg lehet kérdezni, ugyan miért nem számoltak be maguk az esetről a Vatikánnál, vagy miért nem tette ezt meg maga az iskola. Vagy egyáltalán miért ment bele ilyen „kétes” ügyletbe az intézmény. De hát ha vállalta, a következménnyekkel is számolniuk kell. Vagy tényleg úgy gondolta az iskola vezetése, hogy egyházi oktatás jogcímén ők szerződés ide vagy oda, de életük végégig a kastélyban maradhatnak. Végül is megértem a döntést, a Zichy-kúriát elnézve én sem mondanék nemet.