A tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek sem ment el az esze, hiszen a válság miatt nem növekszik a hiteligénylők száma. 2001 óta 270 ezren igényelték összesen a hitelt – ezek a 2009. szeptemberi adatok. 2008 szeptemberében pedig 250 ezer igénylőről számoltak be, tehát nem nehéz kiszámolni, hogy a 2001 óta tartó dinamikus növekedés visszaesett. Talán ezért gondolta úgy a tulajdonos, hogy jó lesz a szervezeti térkép legmagasabb pontján álló tanács tagjai közé választani a HÖOK elnökét. Mert hát jól ismerjük a HÖOK elnökök történetét, többségük politikai babérokra tör, miután kijárta a hallgatói önkormányzatok kisiskoláját és ott megtanult mindent, ami a szakmához kell. Köztük ez a sztori csak ínyencség.

Merthogy, persze igen tisztelt Miskolczi úr nem ingyen látja el ezt a nemes feladatot, de nem ám! Nem sokat kap érte, havi bruttó 75 ezer forintot, de a tevékenység mindössze három munkanapot vesz igénybe egy hónapban. Így azért nem is olyan rossz business, pláne, hogy Miskolczi még tanuló. Szóval szerintem ez finoman szólva is visszás, mert persze azt én sem gondolom, hogy Miskolczi az elnöki pulpitusról odaszól a HÖK-ös katonáinak, hogy kicsi csírák, tessék promózni egy kicsit a diákhitelt. De hogy ezek után a HÖOK nem is nagyon bírálhatja, illetve nem érdeke bírálni a hazai diákhitel rendszert, mint a hallgatók képviselője, az is fix. És egyáltalán, hogy képviselheti a diákok feje azt a szervet, amely teljesen ki van szolgáltatva a hallgatóknak?! És amely bár nem ördögtől való, mert segít, de egy kicsit azért tönkre is tesz?! Ráadásul olvastam, hogy nem is mond le a pozícióról akkor sem, ha lejár a HÖOK elnöki mandátuma, hiszen nem arról állodott meg a két szerv, hogy a mindenkori HÖOK elnök helyet kap a bizottságban, ez Miskolczi személyes privilégiuma. Így viszont kérdem én, akkor ő a hallgatókat vagy magát képviseli, mint igazgatósági tag?

 

És oké, ha kevésbé kétkedően vizsgálom a tényeket, és Miskolczi valóban csak azért vállalta az igazgatói tagságot egy kis zsebpénzért, hogy képviselje az egyetemi hallgatóság érdekeit, akkor sem értem, hogy pénzügyi intézet igazgatói tanácsában – akik többek között a stratégia kidolgozásáért, illetve (hogy valami finomság is legyen benne) a saját tulajdonú pénzeszközök befektetéséért felelnek – mi a pélót keres egy műszaki területen épp mesterképzésben tanuló fiatalember? Mert az összes többi tag több tízéves pénzügyi tapasztalattal rendelkező szakember. De hogy a kis Miskolczi mit tud hozzátenni a szakmai kérdésekhez? Bizonyára a saját pénzeszközök befektetésében segít – kizárólag a hallgatók érdekében!