A felmérés tehát rámutatott, hogy a végzős, tudással felvértezett hallgatók kényszerből állnának odébb, ugyanis tartanak az egyre növekvő diplomás munkanélküliségtől, illetve a csökkenő piaci lehetőségektől. Kérdem én, ha egyre több országban ismert jelenség a diplomás munkanélküliség, az Európai Bizottság héten ismertetett terveiben mért kiemelt cél 2020-ra tíz százalékkal növelni a diplomások számát? Nemes célkitűzés és értem én, hogy a nemzetgazdasági és társadalmi szempontból is hasznos, ha a minél nagyobb arányú kiművelt emberfővel rendelkezik egy ország, illetve az EU. De mégis, azokban az EU-s országokban például, ahol állami a felsőoktatás, ki a pélónak éri meg olyan diplomásokat képezni, akik utána nem váltják be, nem válthatják be a hozzájuk fűzött reményeket? Nem termelik a GDP-t, legalábbis nem olyan szinten, ahogy termelhetnék, hiszen nem a kvalitásuknak megfelelő területen dolgoznak? Persze, tudom, hogy a tudás megszerzése sosem hiábavaló és félreértés ne essék, nem az államok költségvetését sajnálom, csak nem értem, hogy hol itt a koncepciózus stratégiaalkotás???

A másik, ha EU vagyunk és legalábbis Európai Gazdasági Térségben gondolkodunk, akkor ugyan nem mindegy, hogy a brit kiváló ifjúság melyik európai országban helyezkedik el? Végtére is nem a két vetélytársunkat, Kínát és Amerikát célozzák meg.

 

Szóval a britek félnek, hogy elmegy a szürkeállományuk – nálunk sem ismeretlen probléma. Én már csak azt nem tudom, ha Nagy-Britanniában nem, akkor hol működik a rendszer és a britek vajon hova tartanak? Hozzánk?