Ma éjfélig adhatják be jelentkezésüket a felsőoktatásba készülő fiatalok. Nem csoda hát, hogy megy a para, izgul a szülő is rendesen. Hiszen ettől függ, hogy hány éves koráig kell etetnie kicsiny, időközben nagykorúvá váló csemetéjét apának és anyának. Bele is szólnak hát bátran, hogy hova is felvételizzen a kölök. Ezt jelöld meg fiam, legyél közgazdász, vagy jogász. Abban van a pénz. A kölök meg menne szabadbölcsésznek, akármi is legyen az.
Mint minden évben idén is februárban kell beadni a felvételi jelentkezési lapokat, mégis sokan az utolsó pillanatig tanakodnak, mi is lesz a megfelelő döntés, hova érdemes jelentkezni. Mi az, ami jól menő szakma lesz 3-5 év múlva. Megjósolni pedig most sem egyszerű, pláne, hogy az a mocsok válság nagyjából minden területet hasonló kellemetlenséggel és megszorítással érintett, így még nagyobb terhet emelve az egyetemre, vagy főiskolára készülő diák nyakába. Hát még a szülőkére!
Tudja ezt minden egyes felsőoktatási intézmény, így beiskolázási kampányában már nem csak a matúra előtt állókat szólítja meg, hanem hasonló elánnal szól azok szüleihez is. A pszichológusok persze ezt azzal magyarázzák, hogy tinik még mai a 18 évesek, ezért nem képesek önállóan dönteni a jövőjükről, tehát a nagy döntésbe igenis be kell vonni a szülőket is. Tehát egyre nagyobb befolyással bírnak a fiatalok felmenői is a pályaválasztásban. Nincs is ezzel gond, egyik részről sem. Honnan is tudja a fiatal, mivel foglalkozna szívesen: amíg alig látott bármit is az életből, mert egész eddigi életét az iskolapadban töltötte. Azzal sincsen gond, ha a törődő szülő a pályaválasztásban is segít neki. Egészen addig, amíg nem éli bele magát a szükségesnél is jobban feladatkörébe. Könnyen áteshet ugyanis a ló túloldalára, ha saját álmait kívánja megvalósítani, kiteljesíteni azt gyermekének szánt döntésével. Éppen ezért az intézmények nyíltnapjaikon már arra is készülnek, hogy ne csak befolyásolják a szülőket, de azt egészséges mértékben tegyék. Mintegy felkészítve őket is a megfelelő érzelmi szinttel történő döntésre. Nagy a teher, nem is kérdés, mivel egy jövő áll vagy bukik a napokban. Mit napokban, órákban és percekben. Ezért is fontos, hogy félúton, de határozott állásfoglalással, és észérveken alapulva találkozzon a gyerek és szülője döntése, a mindent meghatározó felvételi döntésben.
Csodák csodájára, pedig támogató fél ebben a felsőoktatás, és a közoktatás is. Minden kétség kizárva, még ha nehéz is a döntés, ma már nem maradnak magukra a felvételi előtt álló családok. Még pedig azért, mert a pályaválasztás tanácstalanságának megszűntetésében immáron az intézmények is komoly szerepet vállalnak. Úgy látszik, egyre inkább közeledünk Európa felé. Végre egy jó pont.
