Korábban volt róla szó, hogy a minisztérium csak kiszúrja az egyetemek szemét a Kutatóegyetem cím odaítélésével. És valóban. Kiderült ugyanis, hogy a címet elnyerők csak uniós pénzhez jutnak, államihoz nem. Tisztázták is gyorsan, hogy ők csak a cím elnyerésére írtak ki pályázatot, pénzt meg adjon más.

Míg korábban csak találgattunk, vajon mennyit is kapnak majd a kutatóegyetemek, most hátradőlhetünk karosszékünkben: mert kiderült, hogy nem sokat. Viszont, így, amiatt sem kell aggódni, mire költsék majd el a cím mellé járó összeget. Öröm az ürömben, hogy az Unió adott 27 milliárd TÁMOP támogatást, amit úgyis el kell verni, hát jó lesz ez nekik, ha már nem sikerült előkeríteni költségvetésünkből az első három évet biztosító forrást. Manherz megjegyzése viszont nagyon is szívet melengető: az uniós forrást mindenképpen el kellett volna költeni. Igaza is van, akkor meg minek strapálják magukat. Persze nincs is min felháborodni, hiszen még több is jut, mint amit ígértek: korábban ugyanis 26 milliárdról számolt be Manherz a költségvetésből elkülönítendő összeg említésekor, ehhez képest pedig van 27 milliárd - uniós pályázatokból. Kalap le!

A felháborodásra tényleg csak az ad okot, hogy míg a németeknél évi 9,5 milliárd jut az elit egyetemeknek, addig nálunk csupán egyszeri 3,5 milliárd forint. Tehát, míg nálunk egyelőre csak címet osztanak, mellé pedig egy kis uniós pénzt - összvissz 1,5-3,5 milliárd forintot, azt is csak egysze r-, addig a német egyetemek plusz támogatásként évente 35 millió eurót kapnak, fejenként. De ez még mind semmi, mert amíg – hangsúlyozom - nálunk egyszeri alkalommal odavetnek egy kis morzsát az eliteknek, addig a németek övéiket hat évig lakatják jól, és nem csak a titulus hangoztatásával. Érdemes elgondolkodni hát, hogy hol járnak ők, és hol tartunk mi? Van-e értelme ilyen módon jutalmazni az átlagon felül teljesítő, komoly munkát végző egyetemeinket? Sértés lehet-e számukra, illetve segítség lehet-e számukra a cím birtoklása és a mellékelt egy két milliárd? Mert, ha a jövőben sikerül állami pénzzel is megtoldani, és nem csak egyszeri "léleksimogatással", akkor van miről beszélni: például kutatóegyetemi cím adományozásáról.

Addig is itthon megy a mentegetődzés, mint általában: Szabó Gábor (a Magyar Rektori Konferencia elnöke) rögtön talált is példát, hiszen az Egyesült Államokban is csak címet adnak, mégis óriási hasznát érzik az intézmények. Tessék, érezzük jól magunkat, Kutatóegyetemek lesznek nálunk is, úgyhogy nyugodjunk meg, mert jó irányba halad a felsőoktatásunk! Sajnos egyelőre pénz nélkül. Ezzel szemben hatalmas, és egyben felbecsülhetetlen értékű presztízzsel: a Kutatóegyetem címmel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.