Persze, jó kérdés, hogy fizetés nélkül működhet-e egyáltalán a felsőoktatás. Az is biztos, hogy ennél bonyolultabb a helyzet. Nem szeretnék a külsőből ítélni, de amikor a városban jártam, és az egyetemet is meglátogattam, könnyű volt rátalálni a tüntetőkre és az ellentüntetőkre is. Aki az első szinten téblábolt, az mind alteros fiatalokba ütközött. Ők - természetesen - ellenezték a tandíj visszaállítását, de emellett minden olyan dolgot is, mely nem nyújtja tálcán a diplomát. Volt azonban egy másik réteg is. A felsőbb emeleteken már megfogyatkoztak a falragaszok, kevesebb volt a falfirka (itt a másfél milla oka). És persze ki volt az, aki ellenezte a tüntetéseket. Tudjátok, az a karóba húzott, ámbár csinos lány, aki a boltban, szigorúan a kirakat szerint összeállított ruhadarabokat húzza magára. És láss csodát, a mellett álló srác is éppen hasonló szisztéma alapján öltözött fel, csak ő a kirakat másik végében találta meg az ideálisat.

 

Kérdéses az is, hogy a diákok valóban tüntettek, vagy talán csak egy jó bulit akartak szervezni maguknak. Nehéz eldönteni, hogy csupán a suhanc egyetemisták köre volt-e az, aki a tárgyalásos út helyett inkább önkényesen a pulpitust választotta. Talán éppen egy 68-hoz hasonló akció, és változás küszöbén álló diákság alakul ki éppen? Aki talán nem azt követeli meg az államtól, hogy az finanszírozza a jókedvűket, hanem csoportba szerveződve, éppen a mintegy 42 évvel ezelőttihez hasonló törést, gyökeres változást idéz elő a társadalomban?

 

Ki dönti el, hogy beengedjük-e a szegényebbeket az egyetemre? Folytatódjon talán a dolog a mai mederben, ahol a kiválasztottak aprócska köréből termelődik ki a következő überművelt, diplomát talán meg sem érdemlő generáció, aki mintegy vérfertőző csoport módján élteti magát. Ahogy azonban a családalapításnál is, itt is szükség van a friss vérre. Adjuk tehát meg mindenkinek az esélyt? Azért ez sem olyan egyszerű! Kinek volna ugyanis kedve az egész társadalomból a tehetségeket keresni: hát kevesek teszik meg ezt a szívességet. Nem szívesség, hanem öngyilkosság azonban az, ha mindenkinek felajánljuk a lehetőséget. Egyenlő bánásmód kell, de hogyan?

 

Hiába mondta azt a bécsi rektor, hogy itt a finanszírozás kérdése a legégetőbb, ennél többről van szó. Társadalmi feszültség nyugszik a dolog mélyén - szerintem. Persze, amikor már az oktatás a múlt héten elkezdődött az intézményben, akkor még mindig volt, aki a „Mozgalom él” feliratú cetliket osztogatott. Él is, de nem csak Bécsben, hanem mindenhol máshol is.