Hígul a felsőoktatás, ez tény! De, az azért már túlzás, hogy olyan emberek kerülnek ki belőle, akik nem tudják miről beszélnek, és legtöbbször, ha olvasnak valamit, nem nagyon értik, hogy miről is van nagyba’ szó.

Főiskolai oktató cimbi mesélte, hogy a magyar nyelvvel a diákok hadilábon állnak. Aki azt hiszi, hogy tud összetett mondatot írni, az fél oldalnál alább nem adja, viszont mit neki az alany, és az állítmány egyeztetése, de a „többes szám, egyes szám” problematikája sem nagyon érdekli őket. Aki meg tudja, hogy nem tud összetetten fogalmazni, háromszavas mondatokat kreál. Nem beszélve a maximum 500 szót felölelő szókincsről. De köztudomású az is, hogy bölcsész szakokon (kiemelkedően a kommunikációs képzéseken résztvevők) helyesírási röpdolgozatokat kell íratni, ami ugye az általános iskola feladata lenne. Nem beszélve arról, hogy a legtöbb oktató panaszkodik, hogy az általános műveltség is a béka feneke alatt van. Ha bármilyen irodalmi, közéleti utalást tesznek, néznek rá, mint borjú az új kapura, a filmes utalások még csak mennek (persze itt sem Bergmanra kell gondolni). Egy kommunikáció tanár panaszkodott nekem, hogy első évfolyamon Dosztojevszkij - órát kellett tartania, mert a nebulók közül, aki tudta egyáltalán, hogy élt egy ilyen író, egy művet sem tudott tőle említeni.

Természetesen ez a tanárok felelősségét is felveti, és nem csak az egyetemi oktatókét. (A média felelőssége közhely, de amíg a hallgatók többsége RTL Klubos Mónika-show-n, Blikken nevelkedik és tanulja meg AZT a nyelvet, nincs min csodálkozni. A teljes felmérésről: „Diákok médiafalása” címen alant olvashattok egy posztot.) Bár olyanról is hallottunk már, hogy valaki csak azért kapott ötöst, mert fizetős szakra járt. A fent említett főiskolai tanár mondta, hogy a kommunikáció szakokról kikerülő „újságíró” palántákat a szakma közelébe sem engedné, vagy csak úgy kaphassanak diplomát, ha megesküsznek, hogy nem a „szakmájukban” helyezkednek el.

Arról nem beszélve, hogy mit ér a diploma, ha csak azért adják, mert kifizetted (apu, anyu) a tandíjadat. („Ha kifizettem, akkor jár. Nem?!”) Tudásod nulla, egy épkézláb magyar mondatot nem tudsz leírni, s nem tudod, hol lakott itt Vörösmarty Mihály.