Tegnap ismertette az MDF EP-képviselője a felsőoktatásban általa üdvösnek tartott reformokat. Először is, egy független szakértői bizottságot állítana fel, amely véleménye alapján a mai 70-ről 20-25-re redukálná az intézmények számát. Ez a bizottság döntené el, hogy mennyi pénzt kapnának az intézmények az államtól. Az átvilágítás során meg kell vizsgálni a hallgatók érvényesülési lehetőségeit, de az oktatók tudományos teljesítményét is, melyet nem a szakfolyóiratokban megjelent cikkek szám alapján kellene mérni, hanem azok hatása alapján. No, itt álljunk meg egy szóra! Egy tudományos cikk hatását mi, és ki dönti el? Milyen ismérvek alapján? Hogy fogjuk mérni, hogy hányan olvassák, az milyen hatással van gondolkodásukra, munkásságukra? Vagy adott idő alatt hányan hivatkoznak rá?

Többcsatornás finanszírozást javasol Bokros. Ennek első eleme egy állami fix pénz lenne, mellyel támogatja az intézmények állandó költségeit, tartaná fenn az infrastruktúrát. De, hogy ez milyen mértékű legyen, egy bizonyos felsőoktatási rangsor döntené el. Szerinte a ma a médiában közzétett rangsorok félig megalapozottak, így az államnak kell rangsorolnia a felsőoktatási intézményeket. Huhh, ezt ismerjük, ahol „baráti” a vezetés, ott lesz pénz kollégium-fejlesztésre, ahol nem, azok meg nyissanak sátortábort!

És itt jön a java! Az úgynevezett változó költségeket, ilyenek a tanári fizetések is, a tandíjból fedeznék. A harmadik forrás pedig a vállalti együttműködésekből, illetve az uniós forrásokból esne le az egyetemeknek.

Jó Bokros Lajosunk szerint a „keretszám” fogalma elavult, és antiszociális, hiszen azokat támogatja, akiknek van pénzük, és a felvételin is jól teljesítenek. Szerintem meg pont nem, csak azokat támogatja, akik a felvételin jól teljesítettek, a többiek meg fizetnek, ahogy eddig is fizettek. „Aszongya” a Lajos, hogy a már felvételt nyert diákok pályázhassanak állami költségtérítésre, de csak szociális alapon, ehhez szerinte az kell, hogy már a tanévkezdés előtt egy évvel le kellene adni a felvételi kérelmeket. Ezzel a felvetteknek mintegy 15-20 %-a részesülhetne csak állami támogatásban.

Végére is maradt a Lajosnak még humor bon-bon a tarisznyájában: át kellene alakítani az intézmények irányítási rendszerét is. Szerinte ma az egyetemi szenátusok túl nagy hatáskörrel rendelkeznek a gazdasági tanácsokhoz képest. Fordítva lenne jobb! A gazdasági tanácsok helyett határozott tulajdonosi jogosítványokkal felruházott Fenntartói Tanácsra van szükség. A szenátusok pedig takarodjanak vissza vokálba, tudományoskodni, meg tanszabadságot védeni.

 Na, erre varrjatok gombot!