A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete véleménye szerint sérti a szülő szabadságjogát, ha az iskolai rendszabályok behatárolják, hány nap iskolai hiányzást igazolhat gyermekének. Emellett az MSZOE azt sem érti, hogy miért van szükség megvonni a családi pótlékot azoktól a családoktól, ahol a gyerek több mint ötven órát hiányzott igazolatlanul.

Érdekes a szülőket képviselő szervezet problémafelvetése: feltették ugyanis azt a kérdést, mit számit még egy óra mínusz? Attól, ha a gyerek nem ötven, hanem ötvenegy órát hiányzik igazolatlanul, miért fog kevesebbet tudni? Az ember el sem hiszi, hogy ez valóban felmerül, és hogy felnőttek számára nem világos, hogy itt nem az ötven vagy ötvenegy órán van a hangsúly, hanem a határokon. Azokat ugyanis egy gyerek számára fel kell állítani. Sőt, jelenleg úgy áll a dolog, hogy a szülők számára is, hiszen nagyon sok helyütt egyáltalán nem fontos az iskola, vagy egyszerűen csak érdektelen maga a gyerek, így a lógás is. Aki dolgozott már oktatási intézményben tudja, hogy nem kevés azoknak a diákoknak a száma, akik túllépik a hiányzást, de mivel a szülőt nem nagyon érdekli, az iskola sem tehet sok mindent, azon kívül, hogy megbuktatja vagy elküldi őket. Ez azonban egy lelkiismeretes pedagógus számára nehéz döntés, hiszen tudja, talán az iskola az utolsó közeg, amely még egyes tanulókon segíthet.

Ismerünk ilyen családokat: munkanélküliséggel, függőséggel, agresszióval küzdő szülőket találni a háttérben leggyakrabban (van kivétel, de kevés), így a családi pótlék megvonása valóban megfelelő kontroll lehet. Más kérdés, mi lesz az üzenet: a szabályokat pénzért kell betartani. De az ember hajlamos elfogadni, ha gyerekek jövője múlik rajta.

A felvetés pedig, hogy a szülő szabadságjogát sérti, hogy nem igazolhat bármennyi napot, egyenesen nevetséges! Az iskolában vigyázni kell a gyerekre, tanítani, nevelni a szülőkkel együttműködve. Amihez az is hozzátartozik, hogy mindkét fél betartja a szabályokat. Nem működhet „a viszem, ha akarom” elve a szülők körében, mint ahogy, a „nevelem, ha akarom elve” sem az oktatási intézményekben.

A kecske jóllakjon, a káposzta megmaradjon, a gyerek meg tanuljon és szeressen iskolába járni.