Boldogító, de egyben ijesztő is, hogy a félelemmel vegyes düh és az utálat hogy’ összehozza a fiatalokat. A szervezők véleménye alapján tízezres tömeg gyűlt össze a Szalay utcában a NEFMI előtt, ahol az új, sokat kritizált felsőoktatási törvénytervezet életre kelt. Na, de milyen életre! A békésen demonstráló egyetemisták és főiskolások abortuszt kívántak, különböző frappáns szlogenű táblákat lengetve. „Ébresszük fel CsipkeRózsikát a rémálmából!”, „Buták legyünk vagy gazdagok?” és hasonló feliratú transzparensek kandikáltak ki a megannyi narancssárga(!) és fehér rózsa közül. „Mi az, amikor az oktatási államtitkár és egy hangszer összeáll? Tubarózsa.”. Poénnak szánta a konferanszié, de azért gyorsan hozzátette: sms-ben kapta, nem ő találta ki – nehogy még őt minősítsék ugyebár. A tüntetés legjobb részének az előkészület, a hangulatalapozás és a gyülekező számított. Az egyik portál szerint a legjobb buli volt a Morrison’s után. Ezt azért nem nevezném egyértelmű dicséretnek, mindenesetre az igaz, hogy a dj óriási party hangulatot teremtett, melynek hála az elkövetkezendő órákban mindenre csak igeeeen meg húúúú meg áááá volt a válasz – kivéve a felsőoktatási törvénytervezetet érintő konkrét felkiáltásokra, melyekre határozott neeeem. A „tünti” végén az est fekete pontjaként meghozták a Magyar Felsőoktatás koporsóját, körbefuttatva veretes rózsával. Kicsit szekta feeling alakult ki: két oldalt gyertyákkal sorakoztak fel a hallgatók szétnyílva, mint a Vörös-tenger és utat engedve a halál követeinek. Felemelően porba sújtó látvány volt…

Azóta a HÖOK újabb tárgyalásokba kezdett, ezúttal – mellőzve Hoffmann Rózsát – Navracsics Tiborral. A jelenlegi állás: Nagy Dávid szerint „eltemettük a felsőoktatást, de van remény”. Szokás mondani: a remény hal meg utoljára. Ám lehet, hogy ez a közmondás is úgy végzi, mint a türelem-rózsa kettőse…