Már-már divattá vált bántani őt: Rózsás szóvicceket skandál az ország, Hoffmann fejjel ellátott rózsaszál képei borítják a hallgatók füzeteit. Őt okoljuk, amiért a kisiskolásoknak egész nap a pad mögött kell majd nyamvadniuk, hibás abban, hogy a felsőoktatásban való részvétel a jövőben csak a gazdagok kiváltsága lesz, és bűnhődnie kell a miatt is, hogy a hallgatókat szerződéssel láncolnák az ország kutyaólához.

Több hónapnyi sárdobálás és fricska után ideje mindenkinek magába szállnia, és jó keresztény módjára elgondolkodnia: tényleg hibáztatható bármiért is ez a hatvanas éveiben járó, munkájáért többszörösen díjazott, a Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagi fokozatával kitüntetett tanár?  Vagy, csupán annyi a bűne, hogy egy kormány rossz döntéseit kell közvetítenie – pimaszul sok pénzért.  Hoffmann Rózsa szerepét ennél többre azt hiszem nem is kell értékelni. Ő egy szócső, egy marionett bábú, akit felsőbb cérnák rángatnak. Egy, a kormány által állított élő céltáblák közül, akinek egy országos hallgatói tüntetés előtt is csak annyi a kérése a diákokhoz, hogy őt ne bántsák, és akinek lassan elhihetnénk, hogy nem ő törvénykezik! Megteszi azt helyette más.

Hoffmann Rózsának csupán egyetlen vezeklésre méltó bűne van: az, hogy kellő önismeret híján nagyon rossz székbe ült…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.