Pokorni beszólt Hoffmannak, de nem bántásból, hiszen sok éve ismerik egymást, és dolgoznak együtt. A napvilágra került új felsőoktatási törvénnyel azonban nem minden pontjában értett egyet. Nyilatkozott is, hiszen megkérdezték, hogy mit gondol - elmondta, s most a sajtó Hoffmann és Pokorni üzengetésétől hangos. Ilyenek ezek az új törvénytervezetek, csak feldúlják az érzelmeket.

 
 
Változtatni kell, és ezt tudja mindenki jól, ám egy ország oktatását egyik napról a másikra átalakítani mégsem olyan könnyű. Elképzelései, markáns véleménye pedig mindenkinek van, egy kicsit mindenki beleadna, hogy kiváló képzés, és annak fényében minőségi iskolarendszer jöjjön létre, illetve a jelenlegi, az évek során bolognává alakult érjen már végre révbe.  
Múlt héten Hoffmannék nyilvánosságra is hozták a már annyira várt vitairatot, hogy mindenki szagolgassa, ízlelgesse, majd mondjon véleményt róla. Ez teljesen rendben is van, mint ahogyan mindenki kritikát is megfogalmazott már a hétre.
A legérdekesebbre mégis Pokornié sikerült, aki mint mondta is, nem akarta bántani Hoffmannékat, de véleményét sem kívánta véka alá rejteni. Megtörtént, a média csámcsog is rajta most rendesen. Hoffmann kulturáltan válaszolt is, nem hiányzik neki az üzengetés, jövő héten találkoznak úgyis, lesz idejük megvitatni az egyes pontok szülte szemléletbeli különbségeket. Mi is csak remélni tudjuk, hogy a tervezet nem csak szájkaratét vált ki, hanem észérveken alapuló, és jövőbemutató felsőoktatási törvényt.
Segget nyalnék azonban, ha bólogatva hallgatnám Pokorni szavait, mert azok olykor igencsak vitaalkalmasak. Nem értem például, hogy miért mennének külföldre a hallgatók, ha kapnak még egy lehetőséget a felvételit követően. Értsd: azok a felvételizők, akik sikertelenül jelentkeztek, most a tervezet szerint átirányíthatóak lennének egy másik főiskolára, ha oda elegendőek a pontjaik - persze csak akkor, ha ők is akarják. Az sem világos, hogy miért akarnának majd Bécsben vagy éppen Párizsban tanulni ifjaink. Pokorni szerint az új finanszírozással az oktatásirányítás ugyanis ezt érné el, szerinte ugyanis a tervezet nehezebb követelményei elől külföldre vándorolnának a fiatalok. Szembeszáll ezzel Hoffmann korábbi érvelése: az új rendszer a tömegképzést csökkentené, s a minőséget javítaná.
Aztán belekötött Pokorni a vizsgák számába is, aminek csökkentése végül be sem került a tervezetbe, és amit utólag a HÖOK kifejezetten kért. A diákképviseletért felelős szervezet indoklása pedig nagyon is helytálló: intézményi szinten döntsék el, hány vizsgára van szükség egy tárgy teljesítésére - hiszen a követelmény is intézményeként eltérő.
Öröm az ürömben viszont, hogy bár Pokorni támadólag lépett fel a tervezettel szemben - legalábbis ez érződik - mégis annak megvitatását hangsúlyozza, akárcsak Hoffmann. Remélhetőleg pedig, ha higgadtan, a média rossz szájízét elkerülve leülnek, akkor valami új jöhet létre, szem előtt tartva a felsőoktatás érdekeit, hogy a magyar oktatás márkanév lehessen.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://szamarpad2014.blog.hu/api/trackback/id/tr372441110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása