Az ötlet voltaképpen nem is rossz, hiszen az intézkedéssel, miszerint egyforma ruhában járnának iskolába a hódmezővásárhelyi elsősök és másodikosok azt szeretnék elérni, hogy megszűnjenek a diákok közötti különbségek. Már ami az öltözködést illeti.

A formaruhák állítólag közel sem emlékeztetnek majd az iskolaköpenyre - ugye, milyen jó is volt, amikor egyformán izzadt bele mindenki a kék műszálasba -, hanem színes formaruhák lesznek, amit egy festőművész tervez majd.

Állítólag az egységes viselet a tervek szerint majd erősíti a diákok összetartását, és hatalmas szeretet valamint harmónia alakul majd ki a kisdiákok között. Persze arról nem adtak információt, hogy ez mennyiben segíti majd az oktatást, vagy milyen grandiózus eredményekkel jár a jövőben. A fáma arról sem szól, mi lesz, ha valakinek a testalkata miatt például nem áll majd jól a formaruha, netán még jobban kihangsúlyozza esetleges tökéletlenségét. Arra sincs még magyarázat, hogy lesz-e belőle váltókészlet, arra az esetre, ha kiszakad, vagy valami véletlen folytán foltos lesz - tekintve, hogy a célcsoport 7-9 éves korosztály.

Bennem az a kérdés is felmerül, hogy ez az apró nosztalgia, emlékeztetve a közel 20 éve elfeledett iskolaköpenyekre, nem gyárt-e sablonokat, csupa egyforma gyermeket. Mert persze jó ötlet ledönteni a társadalmi különbségeket, de szabad-e határt szabni az egyéniségnek. Mert ha egy diák a másikat csúfolni szeretné, akkor arra úgyis talál okot: gyengébb iskolai teljesítmény, kinézet, rassz, akármi.

 

Egyelőre a formaruha viszont egy reményteljes terv, bevezetéséhez ugyanis meg kell azt szavazni a szülőknek is. Ott pedig szinte teljesen biztos vagyok, hogy még a formaruha sem segítene a társadalmi különbségek levetkőztetésében.