Valóban elég csak a helykínálatunkra gondolni, kis országban kevés munkahely, és legalább alacsony fizetés a diplomás rétegnek. Meg úgy általában mindenkinek. Viszont emelni kellene a mostani állásnélküli egyetemet és főiskolát végzett fiatalok számát? Szép jövőkép. Józan paraszti ésszel végiggondolva, ha egy ekkora országban megemeljük az értelmiség számát, akkor ki lesz, aki vizet, gázt szereljen, asztal és széket készítsen, vagy éppen tetőt fedjen? Ezzel egy pillanatig sem állítom, hogy nincs szükség a szellemi munkára, de nem ennél is többre?! Csak jobban kinevelt, magasabban kvalifikált szürkeállomány kell. A minőségi oktatás megteremtésével pedig ezt meg lehet oldani. El lehetne érni, hogy normális fizetést kapjanak a valós szakértelemmel, és képzettséggel bíró álláskereső diplomások. Ezzel párhuzamban pedig felértékelődne a szakmunka, a szakképzés is. Hiszen egy olyan társadalomban, amelyben épkézláb fizetéssel ér haza az értelmiség, van rá esély, hogy ne röhögje ki a hozzá érkező villanyszerelőt egy pitiáner összeg kifizetésénél. Még mielőtt félreértés lenne, kínjában röhög a szerencsétlen, mert míg semmi pénzért dolgozik a szaki, a fiatal diplomásnak pont ezt a semmi pénzt kellene kenyérre, na meg számlákra költeni. Ördögi kör ez.

Az EU pedig növelné a létszámot. Pedig a magyar oktatásügy már hajlott volna a minőségi oktatás felé. Ugye, rémlik? Növelni akarták éppen a felvételi ponthatárokat. Az oka pedig egyszerű: azért, hogy csak a jobb képességű diákok kerüljenek be a felsőoktatásba. Így a kevésbé jó képességűek, de eszesek mehettek volna szakmát tanulni. Így viszont látom, ahogy az OKM mint bólogató pincsi, meghúzza a ponthatárokat valahol a béka segge alatt, hogy bárki felvételt nyerjen valamelyik főiskolára és egyetemre. Igaz, hogy bukdácsolna majd, de egy kicsit enyhítünk a követelményeken, és máris meglesz az 10 százalékos növekedés itthon is. Irány Európa: hajrá Magyarország! Legyünk mi is gyár: diplomagyár.