Azt írja a Felvi összesítése, hogy tavaly 7 millióan kattintottak az oldalra, önéletrajzot 2,7 millióan, nyelvi útlevelet pedig 51 ezren töltöttek ki. Tehát az oldal elég látogatott EU szinten, de a magyarok is ott van a topon, 274 ezren látogatták meg az oldalt tavaly, ebből 210 ezren el is készítették ECV-jüket. Igaz, magyar nyelven csak 95 ezer kitöltést regisztráltak, de az még jobb, hiszen több külföldi munkakeresőt feltételez.

A 21-25 év közöttiek körében a leglátogatottabb az oldal, ami azért ad némi okot a bizakodásra. Mármint nem arra, hogy tehetséges fiataljaink elhúznak Magyarországról, hanem hogy kis világlátás után kezdik meg több évtizedes gürcölésük a hazai piacon.

Az ECV-t kitöltők száma persze nem jelent egyenes korrelációt a külföldre készülő fiatalok számával, mert itthoni álláskereséshez is lehet használni dokumentumokat, mégis jó hallani, hogy a rettentően röghöz kötött, nem mozgó magyar fiatalság fejében azért mégis fel-fel csillan a határainkon túlmutató élet lehetősége és vágya. És ha nem is tanulni mennek, az oly sokszor hangoztatott kulturális sokszínűséggel, az önállósággal, az idegen környezet elfogadásával akkor is találkoznak. Ha már itt tartunk, az erasmus utak nagy része sem szól többről, mint az „környezettel való ismerkedésről.” És az nekünk máris haszon. Mert tudom, klisé, de talán előbb-utóbb itthon is egyre több embernek tűnik majd fel, hogy a mozgólépcsőn minden kulturált országban a jobb oldalon állnak az utasok, hogy kedves társuk – aki siet – elférjen mellettük, vagy hogy nem kötelező benyomulni a kereszteződésbe nagy forgalom esetén, mert az még nagyobb torlódást eredményez. Sokszor hallatott apróság mindkettő, de attól még igaz.

 

Lehet, hogy bagatell, és nem érdemes ennyire örülni egy drága fiataljainkban felcsillanó apró európaiság tüzének, de arról is beszélünk, ha bénák, akkor erről mért ne lehetne?