Természetesen Amerikában találták ki ezt a maflaságot, ráadásul nehezített pályát adtak hozzá, mert a már régóta, konzekvensen túlsúlyosoknak jár az oklevél, csak azoknak kell tornaórára járnia, akik elindultak a dagadás útján. Mondjuk azt nem értem, hogy ez hogy függ össze az agyi kapacitással, akik meg tesi szakokon akarnak diplomázni, úgyis állandóan a tornateremben meg a sportpályákon feszítenek. Így akarják rászoktatni a diákokat az egészséges étkezésre, és a rendszeres testmozgásra. A téma egy afro-amerikai diákok által látogatott intézményben bukott ki, (egyes kutatók szerint) ők hajlamosabbak a testtömeg-index gyors növelésére. Hja, nem kellene a rántott csirkét majonézzel enni! Én nem lennék ilyen elfogult, és az anorexiásoknak sem adnék papírt. Egyenek zsírt, azt kész! Sőt, ők is sportoljanak, fejlesszék izmaikat, hogy legyen rajtuk mit fogni! Különben annak lenne értelme, hogy a felsőoktatás keretein belül kötelező testmozgást írjanak elő, úgy nevezett tornaórát. Vagy ha erre nincs kapacitás, a gyerek sportoljon, amit akar, de hozza el a bérletét, vagy igazolását, hogy hány órát töltött testmozgással az adott félévben. Tudom, aztán mindenki jönne, hogy az plusz pénzbe kerül (nem ér meg ennyit az egészséged?). De hát könyörgöm, különben is pénzbe kerül, ha más nem, akkor a futócipő. Különben meg a legtöbb egyetemen adottak a sportolási feltételek. Sajnos, vagy nem sajnos, ezek a dolgok az embereken múlnak, kényszeríteni soha nem jó, bármennyire is célravezetőnek tűnik. Első lépésként az egyetemi büféket kellene „gasztro-reformálni”: no kólák, víz, természetes gyümölcslevek, mézes tea, csoki helyett müzli-szelet (na jó, lehet Túrós  Rudolf is). Különben ez is több problémát vet fel. Alapvetően az a lényeg, hogy sportolni jó, és hasznos, csapatosan meg még vicces is.