Szülői értekezletet tartott az Óbudai Egyetem a beiratkozott elsősök szüleinek, amivel úttörő lett a magyar felsőoktatás gödrökkel teli, sokat próbált flaszterén.  Elsőre talán nevetünk a hír hallatán, hiszen hallottunk már olyat, hogy egy egyetemistának apuka vagy anyuka intézni az ügyes-bajos dolgait, de szokatlannak, cikinek és önállótlannak találjuk mindannyian. Viszont azt is tudjuk: nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, vagyis bizonyára erős indoka lehetett az intézménynek, hogy felvállalta a szülői tájékoztatóval járó plusz adminisztráció, fénymásolat, időigény terhét.

A szülők jelentős részének sajnos gőze nincs a tárgyfelvételről, hogy hány kreditet kell teljesíteni egy félévben, és az ő kis csemetéje hol tart épp. Akad olyan főiskolás, akiről a szülei nem tudják, már két éve nincs diákstátuszban, ugyanis kirúgták.

A középiskolában még meg kellett mutatni az ellenőrzőt kinek hetente, kinek havonta, de ha a szülőket nem is érdekelte a dolog, azért az osztályfőnök minimum látta és oda-odabiccentett, üvöltött, vagy bökött, hogy „édes kisfiam húzzál bele, mert ennek bukás lesz a vége!” A bukás pedig még valódi, fizikailag megtapasztalható, lelki vívódással egybekötött bukást jelentett: lefokozódni egy osztályt, megszokni egy másik közösséget, szégyenérzettel küzdeni, mindegy, hogy igazságos vagy igazságtalan módon esett meg a történet.

Az egyetemen viszont nem buknak, hanem csúsznak: az ember éppen csak huppan egyet, semmi baj, senki nem veszi észre: ösztöndíj, buli, kolihely így is van, de szégyenérzet nincs. A szülői értekezlet tehát mégis indokolt lehet, a lemorzsolódás talán így is csökkenthető, nemcsak a politika tehet ezért. A csődbe ment nevelés, a rossz szülő-gyerek kapcsolat nem orvosolható vele, de a tájékozatlanság mindenképpen.

A bejegyzés trackback címe:

https://szamarpad2014.blog.hu/api/trackback/id/tr504802514

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Belagezapista (törölt) 2012.09.27. 08:59:47

A szégyenérzet nem ezen múlik, személyiség függő, hogy egyetemen a csúszást ki hogy éli meg. Ja, meg a tantárgy ütközéseket, amihez még csak csúszni sem kell. Nekem a regisztrációs hét és környéke volt a legnagyobb szenvedés.

borjános 2012.09.28. 11:25:47

Tetszik az észrevétel. "Önkényesen kilépett" bejegyzéssel akartam rabtartó cégemtől megszabadulni. A gyár munkásigazgatója apámmal szeretett volna beszélni. Mondtam, a legközelebbi szülői értekezleten beszélhet vele. Ezért kidobott az irodájából. 1963-at írtunk. Így fejlődik a világ.
süti beállítások módosítása